Elküldtél egy üzenetet az egyik barátodnak, amire már órák óta várod a választ, vagy szétvet az ideg, mert a főnököd még mindig nem válaszolt egy emailedre? Végre azt hiszed, hogy megjött a várt reakció, de mikor a telefonodhoz nyúlsz, kiderül, hogy nem érkezett semmi új? Nem, nem őrültél meg teljesen, ez a jelenség szinte általánossá vált napjainkban, olyannyira, hogy már nevet is kapott: íme, a fantomvibrációs szindróma.

Fotó: facebook.com/uberhungary

A jelenségről már Wikipédia szócikk is született, így kár lenne vitatni, hogy tényleg egy létező problémáról van szó. Dr. Michael Rothberg szerint nem is igazán egy szindrómáról van szó, hanem egy hallucinációról, hiszen az agy olyan érzést észlel, ami valójában nem létezik. Ez valószínűleg azért van, mert az ember különösen érzékeny azokra a rezgésekre, amelyek frekvenciái ezer és hatezer hertz közé esnek, és a telefonok hangja is általában ebbe a tartományba tartozik.

Dr. Michelle Drouin, amerikai professzornő végzett kutatást a témában. A tanulmányában vizsgáltak 89 százaléka átélte már a jelenséget, általában minden két hétben, ám a tizenegy főből mindössze egyikük találta igazán zavarónak. A fantomrezgés által kiváltott reakciók erősen összefüggnek a tesztelők hozzáállásával a kapott üzenetekre: azok, akik hevesebb érzelmi reakciót mutattak egy-ez üzenet kapcsán, sokkal inkább tartották zavarónak a fantomrezgést.

A témában már könyv is született iDisorder címmel, szerzője Larry Rosen már több kutatást végzett a témában. Ahhoz, hogy a problémáról beszélni lehessen, nem lehet egy kalap alá venni a tizenéveseket és a középkorúakat. Így a vizsgálódáshoz négy generációra osztották az amerikaiakat: iGeneráció ’90-es években születettek), Net Generáció (’80-as években születettek), X Generáció (1965 és 1979 közöttiek) és Bébibumm Generáció (1946 és 1964 közöttiek). A kutatásokból kiderül, hogy például az iGeneráció 62 százaléka nézi meg 15 percenként, kapott-e új üzenetet, még ez a szám a Bébibumm szülötteinél csak 18 százalék.

Kiderült még továbbá, hogy a két fiatalabb generáció fele idegessé válik, ha nem nézheti meg elég gyakran, kapott-e valamilyen üzenetet vagy értesítést. Itt pedig megjelennek a betegségek is, hiszen a kutatásból kiderült, akik idegesebbé váltak akkor, ha nem nézhették meg a Facebook fiókjukat vagy üzeneteiket, hajlamosabbnak bizonyultak több betegségre, például depresszióra vagy különböző személyiség zavarokra.

Másfajta kutatások is zajlottak a témában. Dr. Nancy Cheever 163 főiskolai hallgatón hajtott végre kísérletet. Ennek lényege az volt, hogy két csoportra osztotta a diákokat, a csapat egyik felével eltetette a telefonokat, a másik fele pedig elől hagyhatta, de nem használhatta őket. Húsz percenként vizsgálták a tanulók szorongását egy órán keresztül, és az a megállapítás született, hogy azoknál, akik elől hagyhatták a telefonjukat, az első és második mérés (egy skálán osztályozták a szorongásukat) enyhe emelkedés figyelhető meg, a második és harmadik mérés között pedig szinte stagnál a szorongásuk. A másik csoportnál viszont sokkal drasztikusabb emelkedés figyelhető meg mindkét alkalommal.

A témában egy másik hasonló jelenségről is gyakran hallani, ez pedig a FoMo vagy másképp Fear Of Missing Out, aminek lényege az, hogy félünk, hogy lemaradunk valami fontosról, ha nem tudjuk elég gyakran megnézni az értesítéseinket, főleg, mikor látjuk, hogy mások körülöttünk mennyire gyakran követik az aktualitásokat.

A jelenség oka egyelőre vitatott, sokan azt vallják, hogy annyira várjuk, hogy rezegjen a telefon, hogy már más ingereket is ennek tudunk be, mások úgy gondolják, mivel a készülék folyton a zsebünkben van, ezért már szinte testrésszé válik, így a hasonló ingert könnyen a rezgésének hihetjük.
Az viszont kétségtelen, hogy ha ez így folytatódik, soha egyetlen másodpercre sem szabadulhatunk meg a technika vívmányaitól, az agyunknak pedig szüksége van arra, hogy néha kikapcsoljon és megnyugodjon. Így valaki azt javasolja, iktassunk be tíz perces szüneteket, amikor kiszabadulhatunk a technológia világából, vagy ha annyira ragaszkodunk ahhoz, hogy folyamatosan képben legyünk, tizenöt percenként nézzük meg, mi történt, közben pedig kapcsoljunk ki minden értesítést. Hiszen tizenöt percet csak várhat, bárki vagy bármi is legyen az.