A -csillag történetének kezdetéhez vissza kell repülnünk egészen 1889-ig. Ekkor ugyanis egy francia testvérpár, Edouard és André Michelin megalapították (a leszerelhető) gumiabroncs gyártó cégüket. Az eladások növelésének érdekében készítettek egy térképét a legjobb éttermekről és hotelekről. Ösztönözni akarták az embereket arra, hogy utazásaik során minél több helyre ellátogassanak, minél több kitérőt tegyenek, ezáltal is egyre jobban koptassák a gumiabroncsaikat.

A térkép a kezdetekben Párizst és a környező városokat mutatta be, majd az évek során egyre bővült. A Michelin-kalauz 1904-ben már nemzetközileg is elismertté vált, s Franciaország mellett több európai ország éttermeiről és szálláshelyeiről készítettek Vörös Könyvet. 1919-ben megjelent az első olyan könyv, ami egyszerre több országra vonatkozóan tartalmazott információkat.

Fotó: facebook.com/michelinhungaria

A kalauzban a vendéglátóhelyeket a kritikusok (inspectorok) öt meghatározott szempont alapján vizsgálják. Értékelik az ételek minőségét; a sütés, a főzés és az ízesítés tökéletességét; a konyha eredetiségét és stílusát; az ár-érték arányt; illetve a látogatások gyakoriságát is. Azonban ez az értékelés csak az ételekre vonatkozik, az ellenőrök nem veszik figyelembe a felszolgálást, a dekorációt és a terítéket.

Az ellenőrök a tesztelést névtelenül végzik, személyazonosságukat nem fedhetik fel, nem nyilatkozhatnak a sajtónak. A munkájuk beosztása nem egyszerű feladat, ugyanis arra is figyelniük kell, hogy egy-egy étterembe nyolc-tíz évig nem térhetnek vissza.Arról azonban, hogy ki érdemli meg a Michelin-csillagot, végső soron az igazgatók döntenek, az ellenőrök csak javaslatot tesznek rá.

A csillagozó rendszert 1926-ban vezették be. Kezdetben még csak egy csillagot, ma már hármat is kaphatnak a legjobb éttermek. Egy csillaggal értékelik azokat az éttermeket, amelyek saját kategóriájukban valamiért kiemelkednek. Kettő csillagot kapnak azok az éttermek, amelyekért akár hosszabb kitérőt is megéri tenni. A legjobb, azaz a három csillagos elismerés pedig azoknak az éttermeknek jár, amelyek önmagukban akár külön utazást is megérnek.
Magyarország immár öt Michelin-csillagos étteremmel büszkélkedhet.

Az első hely, amellyel 2010. március 16-án hazánk felkerült a „csillagtérképre”, a Ráday utcai Costes (séf: Miguel Rocha Vieira) volt. Egy évvel később, 2011-ben a Costes továbbra is megőrizte a csillagot, mellette pedig az Onyx Étterem is elnyerte a kitüntető elismerést. A Vörösmarty téri étteremben ismerték el első alkalommal magyar szakácsok (Szulló Szabina, Széll Tamás) munkáját. Három év kihagyás után 2014-ben Sárközi Ákos séf munkája a Borkonyhában hozott Magyarország számára egy újabb csillagot. Egy évvel később, a tavalyi évben a szintén budapesti Tanti éttermet, és Heiszler Olivér séfet érte a megtiszteltetés. Az idei évben pedig az első Michelin csillagos éttermünk, a Costes testvérétterme, a Costes Downtown (séf: séf: Tischler Petra és Tiago Sabarigo) bezsebelte az ötödik magyarországi csillagot.