–Gratulálok a Fonogram díjhoz! Meglepődtél, hogy megkaptad?

Vekonyz: -Igen, mondhatni, eléggé. Meglepődtem, mert nem számítottam rá. Akkor lett gyanús, amikor bemondták a jelölteket és a nevemnél hatalmas ováció volt a teremben. És még akkor is, amikor Harsányi Levente kimondta, h V… na, akkor átfutott az agyamon, hogy Úristen, még a végén én nyerek! Levente ugyanis kicsit hezitált, nem volt biztos benne, hogy is kell mondani a nevemet. Vekonyíz, valahogy így ejtette ki. De Yinka is egészen furán hív…

<

Fotó: facebook.com/VekonyzOfficial

Fotó: facebook.com/VekonyzOfficial

Fotó: facebook.com/VekonyzOfficial

Fotó: facebook.com/VekonyzOfficial

Fotó: facebook.com/VekonyzOfficial

>

-Te hogy hívod őt?

Yinka Williams: -Vekoneez. [vekoniz]

Vekonyz: -Judge Jules most az új dalt berakta egy mixébe, és ő úgy mondta, hogy Viki noise. (Mi magyarok úgy ejtjük, hogy vekonyz)

-Visszatérve, melyik díjat is hoztad el?

Vekonyz: -A „The Way I Do” lett az év hazai elektronikus dala. Két jelölésem is volt, az év felfedezettje és az év hazai elektronikus dala, de tényleg nem gondoltam volna, hogy nyerhetek. Apukám mondta, hogy írjak beszédet, de gondoltam, minek, úgysem nyerek. Aztán mégis. De azt hiszem, azért sikerült épkézláb beszédet mondanom. Sok emberrel beszéltem utána a bulin, akikre felnézek, odajöttek gratuláltak. Az jó érzés volt.

-Hogy érzed, lendített ez a díj valamit a karriereden?

Vekonyz: -Nem. De nem is vártam. Ez egy nagyon fontos szakmai visszajelzés.

-Mióta vagy Dj?

Vekonyz: -Régóta. Még a Plastikheaddel csináltunk zenéket, de az teljesen másfajta muzsika volt. Nekem ez az, ami igazán belülről jön. Ez az én stílusom, de szeretek azért ezen belül mozgolódni, különféle dolgokat kipróbálni. Nem szeretném, ha azt mondanák a számaimra, hogy nagyon hasonlítanak egymásra.

A dallamosabb deep house az én világom. Fontos, hogy legyen benne dallam. Meg, hogy jó egyedi legyen persze. Annyi szar, szemét zene van mostanában sajnos, mióta a szoftverek lehetővé teszik, hogy bárki zenét csinálhasson.

-Gyerekkorodban zenéltél?

Vekonyz: -Igen, de aztán abbahagytam viszonylag korán, mert ugye pénzt kellett keresni és elmentem dolgozni. Most is van civil foglalkozásom, van egy kis grafikai cégem. De azt érzem, simán megfér a kettő együtt, mert például a cég, aminek dolgozom, már elég régen, használta a reklámjában a The Way I Do számunkat. Szóval néha ilyen szépen összefonódnak a dolgok körülöttem.

-Sok bulid van?

Vekonyz: -Nincs. Talán azért, mert én nem foglalkozom azzal, hogy utánajárjak, maguktól pedig kevesen találnak meg. Én nem az az ember vagyok, aki megy és kopogtat a diszkó ajtaján, hogy itt vagyok, hello, Dj vagyok tessék nekem lehetőséget adni! De épp a munkám miatt nem vagyok rászorulva, hogy kilincseljek. Inkább kivárom, míg megkeresnek és személy szerint engem akarnak. A legutóbbi bulin már sokan odajöttek autogrammot kérni, ez nagyon jólesett!

-Külföldön sok helyen játsszák a számaidat?

Vekonyz: -Igen. Pont a múltkor írtak Svédországból, hogy ott rendszeresen játsszák az In My Mindot a rádióban. Magyarországon is játszották szépen a rádiók, de szerintem itthon sokan nem tudják, ki van a dal mögött. A Fonogram után például senki nem kért interjút.

-Szarul esett?

Vekonyz: -Nem, de érdekes volt. A Grammy után fog szarul esni. (nevet)

-Akkor majd megkeresnek, ne aggódj!

Vekonyz: -De jobb is ez így szerintem, fokozatosan, lassan kell építkezni. Aki túl hamar feljut a csúcsra, hamar le is zuhan.

-Hogy találtatok Ti ketten egymásra?

Yinka: -Egy barátomon keresztül ismertem meg Zolit, akivel ugyanannál a cégnél dolgoztunk Görögországban. Ez a magyar lány csak hallomásból tudta, hogy énekes vagyok és Zoli is csak néhány online cuccomat hallotta, mielőtt felkért az együttműködésre. Az elején főleg Skype-on tartottunk a kapcsolatot, ott érintkeztünk. Sok mindennel próbálkoztunk, kísérletezgettünk.

-Van saját zenekarod otthon?

Yinka: -Nem, én szólóénekes vagyok, kizárólag egyedül dolgozom, egyedül adok elő, legtöbbször egy szál akusztikus gitárral. Állandóan éneklek, ez teszi ki az életemet másfél éve. Akkor határoztam el, hogy szólókarrierbe kezdek.

-Tegnap érkeztél Magyarországra?

Yinka: -Igen, de olyan érzés, mintha már legalább egy hete itt lennék, annyi minden történt. Nagyon hosszúak itt a napok, rengeteg mindent sűrítünk bele. Tegnap is dolgoztunk éjjel egyig, utána meg viszonylag korán keltünk, interjúkat adtunk közösen, de főleg stúdióztunk tovább. Néhány új számot próbáltunk összerakni.

Most vagyok először Magyarországon, sajnos túl sok mindent nem láttam a városból, csak a kocsiból kukucskáltam kifelé. Azért jöttem, hogy promotáljam a közös számunkat és azért is, hogy tudjunk együtt dolgozni. Sokkal gördülékenyebb a közös munka élőben, jobban megy így, mint ha mindketten ülünk otthon a stúdiónkban, egyedül.

Vekonyz és Yinka // Fotó: GJ / www.antropos.hu

-Te írtad a közös számotok szövegét?

Yinka: -Igen, az én szerzeményem.

Vekonyz: -De azért segítettem neki…

Yinka: -Könnyű dolgom volt, mert maga a zene nagyon inspiráló, és írás közben is sokat kommunikáltunk egymással. Ha hallod, akkor egyből érzed a vibe-ot, a rezgését. Szerintem ez egy boldog, vidám szám és én is azt akartam elérni, hogy az emberek érezzék jól magukat, miközben hallgatják. Nekem otthon most fog megjelenni egy akusztikus EP-m online formában. Hét dal szerepel majd rajta, én írtam a zenét és a szövegüket is, de lesznek ezen kívül új projektjeim is különböző producerekkel, amiken hamarosan elkezdek dolgozni.

-Mikor jön ki az új közös szám?

Vekonyz: -Ez még képlékeny. Felvettük már ugyan, de még pár dolgot ki kell javítanunk benne. Most megyek egy fesztiválra, ahol játszani fogom, az biztos!

Yinka: -Nagyon gyorsan megírtuk és fel is vettük, de most már azt hiszem, a szövegre kell inkább koncentrálnunk majd. Teszteli Zoli a fesztivál közönségén, aztán meglátjuk, hogy fog nekik tetszeni.

-Közös fellépésetek lesz?

Vekonyz: -Igen mindenképpen szeretnénk, úgy néz ki, augusztusban jön ismét, talán le tudunk szervezni vele majd itt egy bulit, bár lehet, hogy Angliába hamarabb összejön… :)