A zenekarral a mögöttük és az előttük álló időszakról beszélgettünk. A kérdésekre válaszolt: Csordás Zita – énekes és Balogh Gallusz – basszusgitáros

– Mióta létezik a zenekar, hogyan találtátok meg egymást?

– Gallusz: 2010 óta létezünk, eredetileg duóként indultunk Zitával, akivel bár egy gimibe jártunk, sosem beszéltünk, és végül egy közös barátunk szülinapján váltottunk szót egymással először. Mint minden valamirevaló tini szülinapon, természetesen itt is volt valamiért egy gitár, és egyszer csak eljátszottunk ketten egy Cure dalt, aztán még azt hiszem egy év eltelt a zenekar megalakulásáig, de innen indult az egész.

– Milyen sorsdöntő inspirációk értek titeket a kezdetekben, amelyek erre a pályára vezettek benneteket?

– Gallusz: Részemről nem volt nagy sorsdöntő inspiráció, legfeljebb az, hogy nagyon szerettem Zitával dalokat írni, nem is gondoltam komolyan, hogy ez vezet majd bárhová, csak csináltuk, mert jó móka volt.
– Zita: Számomra Galluszon kívül amúgy az akkori baráti társaságunk közös gondolatai és az a kis világ volt nagyon inspiráló, ami a mindennapjaimat általuk körülölelte, illetve a Csókolom és a Trabant zenekarok, de valójában nem ezek vezettek a pályára, ha egyáltalán valaha is rákerültem, hanem talán csak az, hogy nagyon szeretek zenélni, leginkább énekelni, főleg másokkal közösen, legyen szó kóruséneklésről, üvöltve karaokezásról vagy a zenekari dolgokról.

– Meg tudnátok fogalmazni, hogyan látjátok magatokat zenekarként?

– Gallusz: Hááát. :)
– Zita: :D Remek kérdés, de én a mai napig nem tudom erre az őszinte választ, mert annyira más ez belülről, mint ahogy kívülről látszik, hogy talán nem is számít, hogy mi hogyan látjuk.

– A dalokat közösen írjátok?

– Gallusz: A dalszövegeket és a dalok alapjait Zita és én írjuk, aztán a többiek hozzáteszik a saját részeiket, de a legutóbbi lemezen Dorozsmai Gergő ötletéből is született dal, lehet, hogy a következőn is lesz ilyen!

– Hatan vagytok a bandában, mennyire nehéz összeegyeztetni a fellépéseket és a közös munkát?

– Gallusz: Nem egyszerű, egyrészt mert majdnem mindenki játszik más zenekarokban is, másrészt nem vagyunk már mindig ráérő huszonévesek (kivéve Áront:)), munkánk is van a zenekar mellett, mindenki nagyon elfoglalt, de azért valahogy sikerülni szokott összeszervezni a dolgokat.
– Zita: Igen, sajnos egyre nehezebben megy, de egy ideje a hétfő a próbák napja és ez úgy tűnik, hogy egészen jól működik. A koncerteket általában jó előre tudjuk, az ütközések elkerülése végett pedig az a program nyer, ami előbb volt beírva a közös naptárba.

– A közönségetek inkább a fiatalabb korosztályból kerül ki vagy teljesen vegyes?

– Gallusz: Én úgy látom, hogy teljesen vegyes, az biztos, hogy részünkről nincs olyan törekvés, hogy egy bizonyos korosztályt szólítsunk meg, vagy úgy egyáltalán bárkit.
– Zita: Szerintem régebben egyébként több volt a középkorú rajongónk, de szerintem is általánosan vegyes a rajongótábor összetétele.

– Mozgalmas éven vagytok túl, ahogy ti fogalmaztatok „sírtatok és nevettetek is, de a végén minden jól alakult”. Melyik pillanatot, mozzanatot emelnétek ki ebből?

– Zita: Tudom, hogy ez bénán hangzik, de számomra az év csúcspontja a decemberi Gólyás karácsonyi koncertünk volt, talán mert közel volt az év vége és számomra ez az év igazán nehéz és megpróbáltatásokkal teli volt, és egyszerűen jó volt csak úgy feldolgozásokat játszani gátlástalanul, jó hangulatban a sok nehézség után, és egy ilyen koncerten az ember végre elengedheti azt a szörnyű és nyomasztó gondolatot, hogy folyton mindenkinek meg kell felelnie, hogy biztosan nem elég jó, mert ilyenkor általában csak jól érezzük magunkat, amíg én a koncerteken azért nagyon szoktam izgulni.

– A Halogenhez és a Wanna Stop Thinking című dalotokhoz is leforgott egy-egy klip és live session-ök is megjelentek. Hogy éreztétek magatokat a munkálatok során? Milyen visszajelzések érkeztek a videók kapcsán?

– Zita: A kettőből valójában csak az egyik forgatási munkálataiban vettünk részt, ez pedig a Halogen.l, amit Molnár Alexandra “Rusek” rendezett. A forgatás egyébként szórakoztató volt, én szeretem a klipet is. A Wanna Stop Thinking-et Péter Sára rendezte és mindent ő is talált ki hozzá. Egyébként ez egy Momés kliprendező képzés vizsgamunkája volt, de szerintem annál sokkal több lett, úgyhogy minden az ő érdeme, mi csak a zenét adtuk.

– Változás a zenekarban, Árpi kilépett. Mi történt?

– Zita: Árpi felnőtt és kirepült a fészekből. Lassan mind fel fogunk nőni.

– Van konkrét célkitűzésetek, hogy zeneileg milyen irányba haladtok tovább?

– Gallusz: Váratlanul újra képesek lettünk magyarul dalszöveget írni, úgyhogy most magyar számokon dolgozunk, zeneileg nehezen tudnám körülírni, hogy milyenek az új dalok, ez majd kiderül, ha kijön a lemez.
– Zita: Biztosan rengetegen utálni fogják, elmondják majd, hogy régen jobbak voltunk, de hát ez van, most ezt tudjuk.

– Merchvásároztatok a Beat-ben, terveztek még hasonló megmozdulást?

Zita: Igen. Mindenképp, ha minden jól megy tavasszal jön a folytatás.

– Milyen meglepetéseket tartogattok az idei esztendőre?

Zita: Meglepetések nem lesznek, csak koncertek, de várjuk ki a végét.