A Serj Tankian (ének, billentyű), Daron Malakian (gitár, vokál), Shavo Odadjian (basszusgitár) és John Dolmayan (dob) alkotta feledhetetlen örmény négyes 1998-ban robbant be a köztudatba azonos című debütáló albumával, mely Rick Rubin producer közreműködésével jelent meg a Columbia Records gondozásában. Az Amerikába integrálódott, de örmény származású zenészekből álló formáció néhány év együtt zenélést és koncertezést követően vált ismertté és szerzett rajongókat a világ minden tájáról. A barátokból álló csapat egészen friss, újszerű hangzása, határozott politikai állásfoglalása, provokatív szövegei, és a mondanivalót nem hétköznapi módon kifejező progresszív zenei fordulatok mellé egy hatalmas karizmával megáldott frontember is társult Serj Tankian személyében. Amellett, hogy az együttes fordulatos, kiszámíthatatlan ritmusokon alapuló, roppant egyedi hangzásvilágot teremtett meg, lényeges tudnivaló, hogy kompromisszummentesen fogalmazott meg olyan napjainkban is politikai viharokat kavaró történelmi tényeket, mint az örmény nép üldöztetése, ami a huszadik század tízes éveiben zajlott. A demokráciáért és a társadalmi igazságosságért kiálló, és e szerepvállalást a művészetén keresztül kifejező zenekar eleinte kis klubokban játszott és demókat készített, célja pedig elsősorban nem az azonnali lemezkiadás volt, hanem az, hogy minél szélesebb rétegekhez eljusson a zenéjük és mondanivalójuk. Mire Rick Rubin producerrel összehozta őket a sors már kiforrott zenekar voltak egyre gyarapodó rajongótáborral, így debütáló albumuk megjelenését a közönség részéről már várakozás övezte. A szakma jelentős része eleinte nem értette őket, de mivel elsősorban az volt a motivációjuk, hogy zenéjük hatással legyen az emberekre, ezzel nem különösebben foglalkoztak. Az idő őket igazolta. A SOAD kulturális szempontból is igazán jelentős zenekarrá nőtte ki magát, hiszen egyfajta hidat képez a nyugati élet, Amerika – ahol felnőttek- és az örmény világ között, amely hatások zenéjükben egészen kreatívan egyesülnek mindenféle egyéb inspirációval megtoldva.

A Los Angeles-i zenekar kétségtelenül egyike a rock történetének legötletesebb és legintelligensebb formációinak és annak ellenére, hogy soha nem riadt meg éles társadalmi kritika megfogalmazásától és provokatív zenei kísérletezésektől sem, jelentős művészi- és üzleti sikerekre is szert tett. A SOAD fennállása alatt megjelent 5 stúdióalbumából 3 első helyezettként debütált a Billboard 200-as listáján, számos Kerrang! és MTV jelölés mellett pedig 4 Grammy -díj jelölésben is részesültek, melyből egyet meg is nyert BYOB című kislemezes daluk „Best Hard Rock Performance” kategóriában.

Azonos című, elképesztő találékonyságról tanúskodó debütáló albumuk vegyes fogadtatásban részesült, majd szép lassan hódította meg azokat, akik ráéreztek a zenekar egyedi ízére vagy megértették a szellemiségét. A lemezt, a hazai és nemzetközi szaksajtó szerint is 2001 egyik legjobb korongjának bizonyult Toxicity követte, majd a korábban kiadatlan, egytől-egyig figyelemreméltó felvételekből összeállt Steal This Album! jelent meg. 2005-ben 2 lemezt is napvilágot látott, Mezmerize és Hypnotize címen. A két album-melyek sötét, művészi grafikája Daron édesapja, Vartan Malakian keze munkáját dícséri- a koncepció alapján egy duplaalbum két részeként volt értelmezhető, annak ellenére, hogy az egyik anyag májusban, a másik pedig novemberben látott napvilágot.

Rajongók millióinak nagy fájdalmára a zenekar 2006 nyarán bejelentette szünetelését, a tagok külön utakon folytatták maguk és álmaik megvalósítását. Serj Tankian a következő évben megjelentett Elect The Dead című első szólólemezével turnézta körbe a világot és többek között a Sziget fesztiválon is volt szerencsénk megnézni. Emellett saját kiadójának útját is egyengette, majd 2010-ben újabb szólólemezt adott ki Imperfect Harmonies címmel. Eközben Daron és John újra életre hívta a korábban Daron alapításával létrejött Scars On Broadway nevű zenekart és az azonos című debütáló lemezzel szintén nyakába kapta a világot.

Serj és Daron szólómunkássága egyaránt nagyon szerethető, jól érezhető, hogy melyikük mit vitt a System Of a Down zenekarba. Daron már egész fiatalon metál rajongó volt, míg Serj főként az örmény népdalok, különböző kultúrák muzsikáiból és popzenéből nyert inspirációt. A közös örmény örökségre épülő, ám sokban eltérő két világ véleményem szerint mégis egymással ötvözve a legnagyszerűbb, a két szövegíró-dalszerző zseni és két kiváló zenésztársuk, Shavo és John, együtt valami igazán különlegeset hozott létre, amit bármikor érdemes újjáéleszteni.
Számomra nagy öröm, hogy a System Of A Down -még ha csak egy turné erejéig is – de ismét összeállt, és titkon abban reménykedem, hogy egy új lemez elkészítésének lehetőségét is megfontolják.

Íme a nyári koncertdátumok:

6/2/11 – Olaszország, Milánó, Milan Fiera Arena
6/4/11 – Németország, Nurnberg, Rock im Park
6/5/11 – Németország, Nurburgring, Rock am Ring
6/6/11 – Franciaország, Párizs, Omnisports de Bercy
6/9/11 – Svájc, Interlaken, Greenfield Festival
6/11/11 -Egyesült Királyság, Castle Donington, Download Festival
6/13/11 – Ausztria, Nickelsdorf, Novarock
6/15/11 – Németország, Berlin, Wuhlheide
6/17/11 – Svédország, Göteborg, Metaltown Festival
6/19/11 – Finnország, Seinajoki, Provinssirock