2001-ben a Man with a movie camera lemezzel lounge/nu jazz körökben nem kis
elismerést vívtak ki, amit sem überelni, sem fenntartani nem sikerült a tavalyi
Ma Fleur című, egyébként remek, hangulatos darabbal. A sok bökkenő egyike talán
az erős Coldplay utánérzés, mindazonáltal a TCO koncerteken nagyon működik, sőt
inkább ott. Jelen, hiánypótlónak alig nevezhető kiadvány a 2007-es lemez valóban
fantasztikus nyitódalát mutatja be négy oldalról. Egyik természetesen az albumon
is hallható változat, bár a másik három sem különbözik lényegesen ettől. Egyedül
a gitáros Grey Reverend version, amelyben az előbb említett úriember énekel is.
E körülbelül tizenöt perc természetesen arra sem elég, hogy a fotelben
elhelyezkedjünk, s átadjuk magunkat magunkat a jól megérdemelt angol
melankóliának, viszont tea mellé kiváló. Ha nem tudjuk kivárni az új
Coldplay-lemezt, hallgassuk inkább a Ma Fleurt, vagy Sigur Róst, mert ahhoz is
hasonlít kicsit, csakhogy az izlandiak zenéje kb. ezerszer spirituálisabb…
Hozzászólások