Steril tornádó

Kiddo EP lemezkritika

2014. 02. 27. 00:00 - antropos.hu

A banda tavaly februárban alakult meg, meglehetősen változatos, ugyanakkor kendőzetlenül populáris stílus került ki boszorkánykonyhájukból, és mostanra érett meg a helyzet az első EP megjelenésére.

A Kiddo zenéjében a szinti pop dominál, de találunk mellette egy
csipet rockot, némi modern indie-t és egy adag electro elemet is.
Érdekesen hangzik ugye?

A megvalósítás jól sikerült. A ritmusszekcióra nem túl torzított
elektromos gitár és szinti játszik rá, no meg az ének. A dallamok el
vannak találva, a dalok szerkezet egyszerű, de ötletesen vannak
felépítve, a dob sokszor nagyon frappáns. Az ének is a helyén van,
igaz Persely Tomi persze nem egy Pavarotti, de ide és ehhez ideális az
orgánuma. A szétszaladgáló stíluselemek ellenére az arculat is
egységes, szóval ez is pirospont, ahogy a nagy egész se rossz, bár az
összképet azért árnyalja néhány faktor.

Egyrészt a hangzás elég steril. Nem tudom ez szándék volt e a
felvételeknél, de ha igen akkor a kompánia rendesen átesett a ló
túloldalára. Valahogy plasztikussá teszi a zenehallgatási élményt, nem
jön át a fíling, a dolgok íze bűze, pedig a dalokban meglenne a
potenciál. Gyanítom, hogy nem tellett olyan fasza stúdióra a
srácoknak, komolyabb hangtechnikai környezetben sokkal jobb lehetne ez
az ópusz.

Furcsaság még, hogy a négy számos EP legjobb dala, pont a stílusában
kissé kakukktojásnak számító Izolátor (nagyon szerettem volna a cikk
végére tűzni, de nincs fent a Youtube-on), amelyben kicsit
megráncigálják a zenészek a lelkül mélyén szunnyadó rock n roll dögöt.
Lehet, hogy ezen a vonalon erősebb lenne a Kiddo?

Nos ezt majd még az idő eldöntheti, mert ne feledjük, első EP-s
bagázsról beszélünk, annak meg ez igencsak korrekt munka.