Elő zenekarként érthetetlen módon a Pély Barna vezette Cool on tool-t és az Anna and the Barbies-t választották, a beharangozó szerint azért, mert Jamie-ék és a két zenekar is a rock határait feszegeti. A közönség viszont úgy gondolta, hogy ezen a határfeszegetésen inkább nem vesz részt. Annáék még csak-csak, de a Cool on tool nem vonzott túl nagy tömeget a színpad elé.

A „boldog békeidőkben” a Jamie Winchestre koncertekre a tömegnyomor szó helyt álló volt, most viszont ez sem valósult meg. Hogy mi történt, nem tudni, de az biztos, hogy korántsem voltak annyian kíváncsiak a zenére, mint régen.

A belépő mellé ajándékba megkaptuk az EP-t, rajta az öt új trackkel. A rockosabb hangzású számok kicsit vadabbak, az érzelmesebbek pedig finomabbak lettek, mint az eddigiek, de a hangzásvilág összességében ugyanolyan színvonalas maradt. A régi dalok mellett eljátszották az öt új számot is, ezek közül talán csak a Pásztor Anna és Tóth Vera közreműködésével előadott Hungarian Girls lógott ki a sorból, Anna kifejezetten egyedülálló és eddig számomra ismeretlen zenei megnyilvánulásai miatt.
Azok kedvéért, akik anno beleszerettek a reklámot is megjárt It’s your life-ba, elhangzott az újabb sikerdal, az Ákosnak ajándékozott Damned (Keresem az utam) is, ami eredeti angol verziójában felülmúlja az Ákos-féle átdolgozást is.

A hangulat igen jó volt, az EP kedves ajándék, de a szakavatott és hűséges közönség észreveszi, hogy – mint ahogy a káposzta sem olyan finom felmelegítve- az újracsinált sem zenekar sem képes ugyanazt a zenei élményt és érzésvilágot létrehozni, mint elődje. Az új felállásban Jamie mellet Kottler Ákos (dob) és Giret Gábor (basszus) még mindig a régi, és bár Pásztor Sámuel tagadhatatlanul jó gitáros, valami mégis hiányzik. Talán egy kis Jamie.