Atjazz krémes, downbeat hangulatú számmal kedveskedett. Charles Webster
visszafogott elektro pop elemekkel operált. Wahoo megbízható club-house-al áltt
elő. TJ Kong-nak pedig, a trance-eskedően elvont tétele is tovább színesíti a
képet, de mindezek ellenére, a 77 percnyi anyag nem igazán mozdul ki a house
bűvköréből; ez pedig helyenként igen érdekesen hat: nem mindig lehet első
hallásra hová tenni a puha, finomkodó, és meglepő hajlításokban gazdag férfi
éneket kiszámítható house-al párosító számokat. Bár az is igaz, hogy nem
feltétlenül kell mindig mindennek elsőre megérthetőnek lennie. Talán pont ezzel
a gondolattal rokonszenvező hozzállásának köszönheti Robert Owens – akárcsak
maga a Compost kiadó is – a sokoldalúságát.
Hozzászólások