Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet, a 61-es villamos vadregényes megállójából kisebb kerülőutakon jutottunk el (fel) a Kuruc utcáig, ahol a szervezők előzékenyen egy A4-es papírlapon is jelezték, hogy kellő irányvonalba érkezett a tisztelt kolléga. Kollégákból pedig volt is bőven a Pannónia Stúdió egykori épületében, ami az indusztriál stílus originál verziójában pompázik. (Az egyik rádiós műsorvezetőre kis híján rá is esett félmázsa iszkolni vágyó vakolat. Hát, kérem, a dohányzás ártalmas az egészségre… Minek lógott ki a próbáról?)

Elsőként az első Geszti-féle zenekar, az Rapülők tagjai tűntek föl, kiket legalább annyi újságíró, TV-s és rádiós riporter zsibongott körül, mint valami ringlispílt.

A próbateremben az első felvonás megkezdődött a most még díszletül szolgáló zenészkellékek között. Belépve balra, leghátul a sarokban rézfúvósok hangszerei még passzívan és tompán állták reflektorok fényét, elől kapott helyet a dobfelszerelés, szépen megmunkált támlás székében Szentmihályi Gábor (a.k.a. Michael) pózolt-válaszolgatott a firkászsereg küldötteinek. A dobok mögé szorultak a pengetős hangszerek, a basszusgitár mellett egy kotta is a közszemlére tétel szemléletes eszközévé lett.

Míg a jobb szárnyon a billentyűkhöz ült az egykori Első Emelet tag,
Berkes Gábor. Középen Geszti feszített a legnagyobb mikrofoncsokor, kis-
és nagy kamera, valamint diktafon karéjában. 

Nem kevesebb figyelmet kapott a Jazz+Az tagjaiként időközben előbújó Kozma Orsi és Váczi Eszter sem. S a hátsó sorokban a figyelmes és tájékozott szem kiszúrta a deres halántékú Szolnoki Pétert (Bon-bon), aki a háttérénekesi pozíciót tölti majd be a Rapülők felvonása alatt.
Továbbá – természetesen – nem szabad megfeledkezni az újdonsült, friss és ropogós Gringo Sztár vokalista lédijeiről sem; Gereben Zita (30, Jazz énekszak diploma) és Sapszon Orsi (27, sportmenedzser diploma) a rézfúvósok páholyát bérelték ki ideiglenesen.

Michael közbevetése alapján alapvetően az eredeti hangzásra törekszenek majd a többgenerációs élményre pozicionált koncerten, hiszen a közönség is inkább azt várja (el) a régi, már-már nosztalgikusnak rémlő Rapülő daloktól.

A húrok közé csapás egy LGT sláger (van olyan számuk, ami nem lett sláger?) nyomvonalán indult útjára, melyben Michael brutálisan neki esett doboknak, mint körülbelül Lars Ulrich. Remekül szólt ez az akusztikus fölállás, kiegészülve a kiscsoportos rezesbandával és a jól válogatott énekesekkel. Váczi Eszter és Kozma Orsi külön-külön is zseniális, Szolnoki Péter hangja pedig mindig szerethető karakter. És ekkor megszólalt Geszti… Van amikor előnyösebb, ha a mágus távol marad a produkciótól. (És itt a produkció szóra most úgy kell gondolni, ahogy Görög Zita ejti ki.) Persze rendezők is vannak, akik mindenáron szerepelni akarnak.

Ezt a kisebb szépséghibát leszámítva zenei értelemben is élvezhető, mondhatni életmű-díj esélyes fesztiválnapnak nézhet elébe a Sziget Gesztiválra vágyó közönség. Augusztus 8-án élesben is.