Ugyanis Prefuse ez alkalommal, talán kicsit céltalanabbul bolyongott hatalmas
keverője potmérerein mint eddig. Néha azt érzem, hogy ezt az albumot sokkal jobb
dolog volt összetenni és életrehívni neki, mint hallgatni nekünk. Viszont
annyira egyéni, annyira kiszámíthatatlan, hogy mégis hajta a kiváncsiság a
hallgatót: mi jön még? Tiszavirág életű effektek, röpke másodpercekig tartó
disszonáns hangok, zajokból felépített hangsor darabok. Az ízes, recsegő hip-hop
néhol meg van fűszerezve sétáló basszusokkal, jóelső dallamokkal és vaskos
ritmusokkal, de néha viszont azt hiheti az ember, hogy akadozik a CD lejátszó.
Maradandó élmény – kinek így, kinek úgy csapodik majd le.
Hozzászólások