A nemrégiben megjelent Venetian Snares, más néven Last Step új albuma, melyen hazánk egyik legtehetségesebb dobosa, Pándi Balázs is közreműködik.
Last Step, a kísérleti elektronikus zenével foglalkozó Aaron Funk (más néven Venetian Snares), kanadai előadó egyik szerzői álneve. Funk, először punk zenével kezdett el foglalkozni, majd később az elektronika bűvöletébe került. Aaron egy Amiga számítógép segítségével kezdett el számokat készíteni. Funk nagyon termékeny alkotóvá vált, 10 év alatt több mint 20 albumot jelentetett meg kisseb kiadók gondozásában.
Aaron Funk többször is járt hazánkban, ami nagy hatással volt munkásságára. A Rossz Csillag Alatt Született című albumát egy a Budai Várban tett látogatása ihlette. Az alkotó elképzelte milyen lehet egy galamb szemszögéből Budapest látványa, és ezt próbálta számok formájában létrehozni. Aaron itt tartózkodása alatt összebarátkozott Pándi Balázzsal (más néven 666 cent), akivel azóta együtt dolgozik.

Pándi Balázsról érdemes tudni, hogy hazánk egyik legtehetségesebb dobosa, aki olyan nevekkel dolgozik együtt, mint Otto Von Schirach és olyan együttesekben dobol, mint a Chief Rebel Angel, Hippikiller vagy a Rope Cosmetology. Pándi nem kifejezetten az a háttérben meghúzódó dobos, hanem inkább a show-man titulus illik rá. Balázs koncertjein nem megy ritkaság számba, hogy egy szám közepén felpattan, és egy gumimatracon kezdi el úsztatni magát a közönséggel vagy, hogy bedobálja az egész dobszerkóját a nézők közé. Az 1961-en is hallható Pándi dobolása (természetesen elektronikusan átdolgozva).

A Planet Mu kiadó gondozásában megjelent, Last Step: 1961 című alkotás stílusát igen nehéz szavakkal körülírni, de szerencsére ezért találták ki a kritikusok a kísérleti jelzőt, áthidalva ezt a problémát. Ha azonban minden áron be akarjuk skatulyázni a lemezt, akkor leginkább a pszichedelikus prüntyögés, minimal, avantgárd, acid és hasonló szavakkal lehet jellemezni, bár a stoner minimaltechno fogalmának megalkotásával kerülhetünk legközelebb a valósághoz. Az album tempója követhetetlen. Néhol teljesen belassul, utána pedig hírtelen felgyorsul. A zenét régi szintihangzás és ősrégi számítógépes játékok hangeffektjei tarkítják. A mű nem nélkülözi a zenei humort sem, amely emészthetőbbé teszi a dolgot, de az biztos, hogy nem egy könnyen feldolgozható alkotás. Egy házibuli hajnali óráiban, amikor már mindenki kidőlt és csak két elvetemült állat bírja a kiképzést, akik fülbe tolták az utolsó petymegüket is, az 1961 kellemes aláfestő zenéje lehet apokaliptikus vízióiknak. Aki szereti az elvont, kicsit beteg dolgokat biztosan oda meg vissza lesz a lemezért.