Talán nem mindenki tudja, pontosan mi ez. Mesélnél kicsit erről a sportról?

A szélcsatorna, angol nevén vertical wind tunnel egy olyan cső, amibe nagy sebességű szelet fújnak alulról. Ez megtart, és repülni tudsz rajta. A szélcsatorna, mint sport az ejtőernyőzésből jött. Ahogy a legtöbb technológiai újítás, a szélcsatorna is először katonai felhasználásra készült. Nem sokkal később civil ejtőernyősöket is elkezdtek beengedni, így jött létre ez a sport, körülbelül tíz éve.

Mikor és hogyan jöttél rá, hogy ezt szeretnéd csinálni?

Hat éve kezdtem repülni. Édesapám az öcsémet és engem elvitt az akkor még egyetlen magyarországi szélcsatornába. Egy nyitott, mobil csatornában repültünk pár percet, és azonnal megszerettük. Ekkor tudtuk meg, hogy épül egy rendes, zárt csatorna is. Amikor megnyílt, szerintem mi voltunk az első civilek, akik ott repültek és egy pár óra után már éreztem, hogy ezt szeretném csinálni egész életemben. Mikor hazaértünk, apukám mutatott egy videót, amin két szingapúri kislány repült olyan szinten, amit akkor még elképzelni sem tudtam. Nem is álmodtam róla, hogy egymás ellen fogunk versenyezni a nem is annyira távoli jövőben.

Hogy lett a hobbyrepülőből profi sportoló?

Az első két-három évben csak repülgettünk, edzettünk, de még nem nagyon kezeltük sportként, inkább csak a saját szórakozásunkra csináltuk. Egyszer csak ott találtam magam egy világbajnokságon 14 évesen, teljesen felkészületlenül. Egyből az első körben lezúztam a térdem, így nem is tudtam befejezni azt a versenyt. Viszont ez volt az a pont, amikor végre elkezdtük igazán komolyan venni a repülést, és innentől kezdve nem volt megállás. 2016-tól legalább évi két világversenyen részt veszek egészen jó eredményekkel. Többen a top tíz sportolóba sorolnak. Idén már öt nagyobb versenyem volt, és két hét múlva megyek a hatodikra, a bahraini Világkupára.

Gondolom, ilyen eredmények eléréséhez sokat kell gyakorolnod.

Évi több, mint száz órát repülök. Egyébként most is egy edzésre megyek, a budapesti reptéren ülök egy kávézóban, és tervezem a következő versenyrutinomat.
Sajnos, nem sajnos, még iskolába járok, ezért néha nehéz megoldani az edzéseket. Mivel a budapesti szélcsatornát már kinőttem, külföldre kell járnom edzésre. Ez viszont azzal jár, hogy sokat hiányzom az iskolából, amit minden esetben utólag be kell pótolnom. Szerencsére azért így is meg tudom oldani az edzéseket, de óriásit segítene, ha lenne egy normális méretű és teljesítményű csatorna Budapesten.

Mit szeretsz a repülésben?

A repülést azért szeretem, mert mind mozgásban, mind kreativitásban olyan szabadságot ad, amit szerintem semmilyen más sport. Nem is beszélve arról, hogy ez azon sportok egyike, amik nagyon közel állnak a művészethez, és ez csodálatos. Olyan önkifejezési mód, amit még nem találtam meg semmi másban. Profi sport hatalmas világversenyekkel, a legjobb sportolókkal. A nyáron készített film pedig megmutatja, hogy milyen gyönyörű is tud lenni ez, mintha az ember esetleg beülne egy artmodance előadásra.
Illetve azért is szeretem, mert – mivel ez jelenleg még mindig egy viszonylag kicsi közösség- , szinte mindenki ismeri és szereti egymást. Bár a versenyen néha hatalmas küzdelmek vannak, de amikor kijövünk a csatornából, olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

Mik a terveid? Mi az, amit még el szeretnél érni?

Legnagyobb álmom az, hogy a szélcsatornázás egyszer egy olimpiai sportág legyen és képviselhessem Magyarországot. Egyébként úgy látszik, hogy ez lehet, hogy meg is fog valósulni a 2024-es párizsi olimpián.

Mi érdekel még a sporton kívül? Van valami hobbyd?

Nagy hobbym a filmezés, amit a jövőben szeretnék munkaként is végezni, ha esetleg a szélcsatornázásból nem tudok megélni.