Volt a két srác a retyóban beleesett egy rajzfilmbe, még Michael Jackson is tépte rá az ingét Ramboval és Leninnel, aztán a HS7 részleges beolvasztása következett, végül erős Kontroll alatt megszületett a jelenlegi felállás, jött a két új énekes és egy nagy csend az új maxiig. Ez itt a Neo. Ott, már a Kontroll-turnén is hallható volt a Record Straight, csak nemrég materializálódott, viszont – cserében – egy elég rendes anyaggal: az eredeti verzión kívül három remix, bonuszként a nagylemezről kimaradt Supermodell Planet live verziója, valamint a videoklip is felkerült. Ez utóbbi, mely a www.neo.hu oldalról már a megjelenés előtt is letölthető, aktív urbanartos fekete-fehér kivetelben, gyors vágásokkal és minimál, grafikával, amolyan ”hé, ez az imidzsünk, ehhez igazodjá’!!!”. Szóval fejtorzítósan kalimpálós-üvöltős és heverőfeldöntős, valamint sürgősen fodrászhoz indítós élmény. Hogy igazogggyáá’… …Mert ”One for the money, two for the show”, ahogy az első sor szól. Hát hajrá. A remixekről szólva. A Metropolis mix a 80-as években már két lábon járóknak a Disco Scratch, az első Mode album és a márvány répafarmer múltba vesző hangjait pengeti meg. Közelebbről a pampa-rampa-pampa-rampa alapot, ami igazodik a nu-focisérókhoz. Tök jó! Secta Chameleon elnyújtotta, flitteres végkicsengéssel, de egészében véve, mint a Helyszínelők főcímzenéje, rendesen odavágós, amolyan dirthy pop megoldás sok kis trükkel. Aztán a Fine Cut Bodies (Kevin) fogta és kerékbetörte az egész nótát (elnézést Pély Barnától, ha már copy right-ot tétetett erre a kifejezésre). Szó szerint törte és van benne ajtónyikorgás is, betárcsázós internet és egy rozsdás Mikrobi a kimittudon. Összességében 5 csillag, táncos összejövetelekre kötelező, a balatoni weekendházba, ahol a családi csónak a dj-pult, oda meg kifejezetten.