A régi-új énekesnővel, vagyis Bocskor Bíborkával kiegészült Magashegyi Underground kvázi a feledésből robbant be újra a köztudatba. A zenekar fénykora a Kardos-Horváth János és már említett énekesnő egyidejű szereplésére datálható. Azonban a Kaukázus ex frontemberének távozása után képes volt megújulni és valami nagyot alkotni a zenekar.

Rengeteg idő telt már el az Anglia vagy akár a Szeplős váll című nóták óta. Új lett a stílus és a tartalom is, így nyugodtan mondhatjuk, hogy most már nyomokban sem tartalmaz Kaukázust. A tizenhárom számot magában foglaló Ezer erdő egy kellemes kis lemez lett. Nem több és nem is kevesebb. Bíborka természetesen elragadó stílusa a kiemelkedő szöveggel – ami Tariska Szabolcs nevéhez fűződik – és ötletes dallamvilággal alkot remek elegyet. Az albumon minden megtalálható, ami ebben a szcénában elvárható. Hangulat, egyediség és fejlődés. A koncerteken megismert dinamizmus és elemi erejű számok az albumon – már ha fent vannak – kicsit kábán hatnak. Azonban ez szándékosnak tűnik, mert a jammelős koncertek után a kocsi vagy akár az otthon kényelmében tudjuk dúdolni a már alaposan begyakorolt nótákat.

Sajnos erős hiányérzet tört rám, amikor konstatáltam az album végét, hiszen a táncos zenés mulatságok nagy slágerei közül sok nem került rá. Személy szerint a Fogd és fusst, a Kocka rapet és a Salátaevést hiányolom a legjobban. Talán ezt a hiányt hivatott leküzdeni az album egyik talán legjobb száma, a Nyár, némafilm. A Parti Nagy Lajos verséből készült dal szinte tökéletesen adja vissza az eredeti mű hangulatát. A másik számomra meghatározó track pedig nem más, mint a Szerelemtabletta. Egy leheletnyi rózsaszín köd csipetnyi bájjal fűszerezve.

A Magashegyi Underground remekül döntést hozott, amikor kitalálta, hogy egy DVD-vel kedveskednek az Ezer erdő mellé. A Szeánszkoncert névre keresztelt melléklet egy kis betekintést ad a zenekar életébe, és meg tudjuk mi is, hogy milyen a színpad túloldalán lenni.

Az MR2-n már bizonyított zenekar biztosan sokak tetszését fogja elnyerni. Nemes egyszerűséggel azért mert jó. Ellenben a koncerteken megszokott stílus és a lemezen hallható forma ambivalenciája nekem ‘kicsit’ furcsa. Azonban az értékéből ez mit sem vesz el. Csillagos ötös szövegekkel és szigorúan jó zenei betétekkel kellemes negyven percet fog okozni.

Könnyed, emészthető és kedves kis albummal lettünk gazdagabbak a Magashegyi jóvoltából. A már említett hiányosságot pedig a felreppent hírek alapján egy koncertalbum fogja pótolni. Érezhető a tudatosság és a profizmus. Magasra tették a saját mércéjüket, hiszen egy ilyen erős kezdés után mindenki elvárja az effajta színvonalat.