-A koncertre készültetek egy Takáts Eszter verses füzettel is. Ez milyen kiadvány?
-Már régebben gondoltam arra, hogy milyen jó lenne egy kiadványban egy-két dalomat megjelentetni, de nem konkrétan könyvet képzeltem el. Az ötletet elmondtam Zsoltnak (Jeges Zsolt Eszter menedzsere – a szerk.), és kitaláltuk, hogy adjunk egy dalszöveges füzetet a koncerten a jegy mellé.

-A lemezt a GumiZsuzsi zenekarral készítetted el. Rajtuk kívül több vendégzenész is szerepet kapott az albumon. Kik ők?
-Bakai Márton a koncerten is hegedült és a lemezen is közreműködött. Ő a Club Erában zenél. Darvas Kristóf, aki a Specko Jednoban játszott és a Vacka Rádióban van, szintén zenél az új albumon. Varga Gergely a szombathelyi FM ZerO-ban derbukázik, Rozs Tamás a Szélkiáltóból pedig már a Rövidtávon is csellózott, ahogy most is. Jó lenne és szeretném is, ha a további fellépéseken is játszanának vendégzenészek, főleg, hogy a Marci már a lemez előrehangoló koncerteken is ott volt.

-Milyenek a Ha egy nő szeret… című lemez visszajelzései?
-Jók, és egyre inkább észrevehető, hogy a helyére kerülnek a dolgok ezzel a lemezzel. Azért hagytam egyfajta káoszt magam körül, hiszen az első szólólemezem, a Rövidtáv után jött a Kaucsuk Suzie, ami zenekari lemez, és hangulatában is teljesen más. Sokakat megzavart az, hogy a második lemezzel nem a Rövidtávot folytattam, és nem értették a dolgot. Ezzel a lemezzel szerettem volna a Rövidtáv vonalát is követni és kicsit lecsendesíteni a kaucsukos vonalat is az akusztikus hangszereléssel. Lehet, hogy ez kicsit megint összezavarta a dolgot, de úgy tűnik, hogy most már kezd leesni az embereknek, hogy mit szerettem volna.

-Melyik jellemző rád inkább? A szóló és a zenekari felállás ötvözete vagy a kettő egymás mellett? 
-A kettő egymás mellett. Ezen a lemezen ötvöztem a kettőt, de amúgy egymás mellett megy a szóló és a zenekar. Szólóban nem lehet úgy durrantani hangzásban, mint egy zenekari felállással. Ahogy egy akusztikus felállás is teljesen más, mint a rockosabb zenekari.

-Franciaországba készülsz. Tervben vannak ottani fellépések is?
-Hát, nagyon szeretném. Igazából ez úgy jött, hogy korábban volt már pár fellépésem Franciaországban, sőt egy dalomat, a Sanzont egy táncszínházi darabba is bevették, és kétszer kint is voltunk a duó felállásban Kekoval zenélni. Annyira összebarátkoztam ott emberekkel, hogy visszajáró vendég lettem. Viszont most nem a megszokott helyre, Lille-be megyek, hanem Párizsba.
Vannak már olyan dalok, amiket le is fordítottunk franciára, Takáts József műfordító foglalkozik ezzel. De magyarul is szeretik a számaimat a dallamiságuk miatt, ráadásul elég metaforikusan írok, ami még inkább nehezíti a fordítást. Így sokszor marad inkább a magyar szöveg.

-Milyen különbségeket láttál a kinti könnyűzenei közeg és a hazai között?
-A kinti közeg nagyon bohém. Akikkel Franciaországban megismerkedtem – akármilyen korosztályban -, azokkal teljesen egy hullámhosszon voltunk. Persze lehet, hogy csak véletlenül hozta őket a sors körém.
Egyébként már Budapesten is jobban érzem magam, mert már nem a ”kattant” Takáts Eszter vagyok Pécsről. Itt nem vagyok egyedül. Ez tulajdonképpen nem egy kattantság, hanem lelkület vagy vérmérséklet, ami nekem van. Itt Pesten is egyre több olyan emberrel találkozom, akiket bevonzok magam köré és ettől egyszerűen jobban érzem magam. Kiszárad és depresszióba esik az ember, ha nem találkozik saját magához hasonlókkal, mert elhiszi, hogy ő tényleg hülye. Velem elhitették, hogy hülye vagyok, úgy kellett élnem majdnem tíz évig, hogy azt hittem, hülye vagyok. Pedig nem. Most érzem, hogy visszakapom az önbizalmam.

-Fontos az elismerés?
-Azt azért attól függetlenül, hogy kattantnak tartottak, megkaptam. Franciaországban is pont az tetszik, hogy emberszámba veszik még az utcazenészeket is. Ha utcazenész vagy, akkor is be vagy jelentve, kapsz támogatást. Nemcsak azt értékelik munkaként, hogy beállsz a sorba és egész nap gyárazol, hanem ezt a fajta zenészi szabadságot is. Nem úgy gondolják, hogy egész nap nem csinálsz semmit, csak szórakozol, mert zenész vagy. Elismerik azt, hogy sokkal nehezebb a szabad úton járni, hiszen hatalmas fegyelmezettség kell ahhoz, hogy ki tud zárni a szabadsággal járó káosz lehetőségét. Meg kell tanulni kezelni a saját idődet, ahhoz hogy szabad maradhass.

-Ez az a szabadság ami miatt ez a lemezed is szerzői kiadásban jelent meg?
-Igen – igen.

-Nem is kerestél kiadókat?
-Nem, nem kerestem. Egyelőre jobb ez így, de majd kiderül, hogy milyen lehetőségek vannak.

-De Jeges Zsolttal (Mamazone Kiadó), aki most a menedzsered, jól együtt tudtok dolgozni?
-Igen, és örülök neki, hogy megtaláltam, mert már két-három éve keresem azt a külsős embert, akivel együtt tudok dolgozni. A menedzsmentben is több ember van, van aki az adminisztrációt intézi, van aki a pénzügyeket, koncertszervezést. Ez így volt korábban a zenekaron belül is.

-De ebben a felállásban most jóval könnyebb a helyzetetek?
-Persze. Főleg, hogy tavaly, amikor a lemezt készítettem és nem is hagytam, hogy beleszóljanak mások, kialakult az a skizoid helyzet, hogy egyszerűen nem volt időm alkotni, úgy működtem mint egy cég, de az alkotó énem szinte szóhoz sem jutott. Ezt a két dolgot viszont nem lehet egy lélekkel csinálni.

-Mikor születtek a Ha egy nő szeret… dalai? Folyamatosan írsz dalokat?
-Ez elég vegyes, mert vannak az albumon olyan dalok is, amelyek még a Pavilon zenekar alatt születtek, ami 2004-ben szűnt meg. Sőt nemrég találtam meg 1999-es dalaimat is, amikre most eszmélek rá, és az újakkal megspékelve nagyon jók lennének. Most már inkább hangulatilag állítok össze lemezeket, hogy mik passzolnának együtt, a Pavilon zenekar pedig inkább világzenét játszott, így a dalok alapján a következő lemez lehet, hogy kulturálisabb irányba megy majd el. Nem kifejezetten világzene lesz, de lehetnek benne hasonló elemek.

-Ez az irány érdekel most leginkább?
-Igen, a Kaucsuk Suzieban a dühömet sikerült inkább kiengednem, de azt is imádtam. Tetszett, hogy ott volt az a rockosabb dolog, ott lehetett őrjöngeni, tombolni. A Rövidtávban az eklektikusságot szeretem, többféle hangszerelés van benne, van benne jazz is. A harmadik lemez inkább önvallomás jellegű, egységesebb, de nem érzem azt, hogy szégyellni való, hogy az ember sokat kutat és keres.

-Mondhatjuk, hogy ezzel a lemezzel lezárult a kutatás?
-Nem tudom, de azért most már jó lenne megnyugodni egy kicsit. Érzem, hogy rakom le ennek a terheit. A csalódottság jót tesz egy bizonyos időszakban, elég sokat írtam már erről. De amikor nem voltam csalódott – a Pavilon alatt – akkor is tudtam írni, szóval nem feltétlenül a csalódottság hozza ki belőlem az alkotást. Anélkül is születnek szép dolgok.

-Érzed néha azt,amikor újra előveszed a régebbi dalaidat, hogy a mostani éned másképp csinálná őket? Változtatnál rajtuk?
-Nem, a régi lemezekkel úgy vagyok, hogy olyanok lettek, amilyet akkor tudtunk. Nem szeretek sopánkodni azon, hogy pl. a Kaucsuk Suzie hangmérnöki része, keverése zajos. Ráadásul van, akinek pont az tetszik, hogy szokol rádió hangzása van. Amíg az ember építkezik, folyamatosan ki van téve a bizonytalanságnak, és így sokkal nehezebb bármit létrehozni. Minden lemez összerakása küzdelem volt. Így a legjobb, ha örülünk annak, ami van. Utólag minden megszépül, mert a javára válik az embernek. Ha ennél könnyebb lett volna, akkor nem hiszem, hogy most ennyire a stabilitásra törekednék, vagy ennyire megnyugodtam volna, akkor nem mernék így lehiggadni. Az egót meg kell törni ahhoz, hogy az embernek utána helyére kerüljön az élete. Nem szabad, hogy az akarat vezéreljen, a túlakarás sok hibát szül, ez olyan, mint a kapkodás.

-Az elején kapkodtál?
-Igen, eléggé kapkodós a természetem, de most már megtanultam, hogy hogyan kell kivárni, mikor kell hátralépni. Van annyi tehetség ebben az országban, hogy néha hátra kell lépni. Teret kell adni másoknak is, mert ettől még én is érvényesülök. Az irigység, a rivalizálás nem téma, nem kívánok senkivel rivalizálni.

-Akkor a hakni sem jöhet szóba?
-Nem. Nekem jó érzés, ha a kezemben van a hangszer, mindegy hogy hány ember előtt. Ha zenélhetek, nem vagyok depressziós. Sokan nem értik, hogy miért vigyorgok, ha zenélek, de egyszerűen annyira élvezem, hogy ott van a kezembena hangszerem, hogy ilyenkor engem gyógyít, és talán másokban is elindít egy pörgést. Ez az érzés pedig áramlik egymás között. Hakni közben, amikor az ember csak eljátszogat dalokat, ez valószínűleg nincs meg. Ha ezt csinálnám, akkor nem lennék ott, ehhez pedig nem is lenne kedvem.

-Hogy alakul a nyári program? Hol játszotok legközelebb?
-Május 28-án az Eszter trióval játszunk Bécsben, június 17-én a Costa Café-ban Budapesten, 19-én pedig a Gödörben.

Az interjú elkészülése óta a GumiZsuzsi zenekar feloszlott (a szerk.).