A jól összeszokott banda három éve alakult egy miskolci gimnáziumban. Ekkor még Gogol Bordello feldolgozásokat játszottak, majd hamar megjelent a Hegedű, bor, pálinka című saját számuk, amely azóta is a tetőpontot hozza el minden koncerten. Ezt követte a Pálinka, és innen már nem volt megállás.
Mikor stílusukról kérdeztem egy korábbi interjú során, Szűcs Levente így válaszolt: “Nincs határozott elképzelés a műfajunkról. Leginkább az etno-punkhoz lehet hasonlítani, de ennél többről van szó. Olyan, mint egy fazék leves, amibe beledobálunk egy kis punkot, egy kis metált, majd fűszerezzük népzenével és néha beleteszünk egy-két pszichedelikus elemet.”

Ezt a kijelentést teljes mértékben igazolják az eddig megjelent trekkek. Vegyük például az Amok címűt. Egy gitárhúr-szaggató metál ritmussal indít, amit kellemesen fülsértővé tesz a trombita, és egy bekattant GG Allinhoz hasonló énekhang kísér. A káoszt hirtelen felváltja egy elégikus hangvételű, népdalra emlékeztető, könnyed refrén, amikor a közönség megállhat kortyolni egyet a koncert közben. Majd az egész kezdődik elölről.
Egy régebbi albumukon, a Boros utca 1-en található a Banderas című szám, amely szintén jó példája a fent említett „leves”-metaforának. Pszichedelikus zenére jellemző suttogások, kurjongatások és ritmikus, gitár-vezette instrumentális csűrdöngölések váltják egymást.

De miért is tud megmosolyogtatni hétfő reggel?

A Bohemian Betyars számai nem szólnak politikáról, nem juttatják eszedbe a számláidat, vagy a két hét múlva esedékes vizsgádat, amire még egy szót sem tanultál. Nem szidja a rendőrt, nem foglalkozik a kisebbségek kirekesztésével. Nem próbál meg semmitmondó rímekkel alternek és egyben érthetetlenül intellektuálisnak tűnni.

A sablontémák helyett többet foglalkozik a pillanatnyi örömök minél intenzívebb megélésével és a kellemetlen gondolatok alkoholba fojtásával. A bohém élet szépségeivel minden ember álmát idézi fel, és mindenkinek a saját, témához kapcsolódó élményeit juttatja eszébe. Egy pálinkáról szóló nóta például előhozza a hétvégi, cefreszagú emlékeket, így a 6:40-es buszon könnyen elmosolyodhat a hallgató.

Nem mellesleg megjelent a zenekar legújabb korongja, a Stone Soup (emlékszünk még a „leves”-metaforára?).