Ezeken felül más-más szintet képviselhetnek a bokrok, a lágyszárúak, a talajtakarók, az indások, sőt, még a gyökerek szintje is.

Hogy pontosan milyen növények tartoznak az egyes szintekhez az erdőkertben, azt a következőkben részletesen kifejtjük. Jó tudni, hogy mi magunk is létrehozhatunk erdőkertet a Csodakertész Barna Faiskola gyümölcstermői, dísznövényei és konyhakerti növényei segítségével.

A magas fák szintje

A kert képét alapjaiban határozza meg az, hogy milyen magas fákat ültetünk. Fontos, hogy vegyük figyelembe azt, hogy ha elérik a végleges magasságukat, akkor mennyi fényhez fog jutni a többi növény.

Érdemes a magasabb fákat a kert északi oldalára telepíteni, így az alacsonyabb fák, bokrok és egyéb növények sem lesznek folyton árnyékban. A vadalanyon lévő alma, körte, cseresznye, dió és szelídgesztenye fajok egyaránt nagyra nőnek, csakúgy, mint az eperfa. Átmérőjük elérheti akár a tíz métert is, ennek ismeretében érdemes a többi fát, bokrot ültetni e nagy méretű fák környékére.

Mik számítanak alacsony fáknak?

Az alacsony fáknak csupán legfeljebb hat méter az átmérője. Ezen fákat metszéssel kordában lehet tartani, azaz a túl magasra, túl terebélyesre növő ágakat vissza kell vágni.

A törpésítő alanyra oltott almák, a körték birs alanyra oltott fajtái, valamint a cseresznye és a meggy esetében a sajmeggyre oltott fajták számítanak alacsonynak.

Vannak olyan fák is persze, amelyek adottságukból fakadóan eleve nem lesznek túl nagyok. Ezek közé tartozik a kajszi, az őszibarack, a nektarin, a szilva, a mandula, a naspolya, a birs vagy éppen a füge. Akadnak árnyéktűrő fajok, mint például a datolyaszilva vagy az indián banán.

A cserjeszint

A cserjéket több különböző szempont szerint kategorizálhatjuk. A gyümölcstermők közé tartozik a ribizli, a bodza, a homoktövis, a kökény, az egres, a málna, az áfonya és a mézbogyó is többek között.

Bár ehető terméssel nem rendelkeznek a mézelők és rovarokat vonzók, szerepük így is nagyon fontos egy erdőkertben. Ilyen a nyári orgona, a fagyal, a tűztövis és a madárbirs is. A nitrogéngyűjtők közé tartozik az ezüstfa, az aranyeső és az akác is.

A lágyszárúak

Amely növény nem fásszárú, az automatikusan lágyszárúnak tekinthető. Ide tartoznak a zöldségek, a fűszernövények, a gyógynövények, a virágok és a hagymások. A kártevők ellen is védenek.

A talajtakarók

A földet borító növények alacsonyan, a bokrok és az évelők között találhatók. A talajlakókat óvják, gyomelnyomó és mulcsoló szerepük is van. Talajtakarónak számít a szamóca, a kúszó kakukkfű, az oregánó, a menták, a sarkantyúka és a lóhere is.

Az indások

Az indások törzsekre, támrendszerekre és kerítésekre futnak fel. Ilyenek a szőlők, a szedrek, a tök, az uborka és a dinnye is.

A gyökérszint

Az erdőkert gyökérszintjén olyan sekélyen gyökerező növények vannak, mint a különféle hagymák, a burgonya, a retek és a földimogyoró.