Magyarországon a 60-as, 70-es években nagyon népszerű volt a dzsessz, ami később elindult egy intellektuálisabb irányba, így sokan elfordultak tőle elvont stílusa miatt. Manapság azonban ismét egyre szélesebb körben terjed világszerte. Sajnos még ez a fellendülés sem elég ahhoz, hogy vezető műfajjá váljon, mert a dzsesszlemezek eladása így is csak körülbelül egy százalékát teszi ki a piacnak. A dzsessz népszerűsítése mellett a Jazzy Rádió többek között azt is feladatának érzi, hogy felkarolja a kezdő zenészeket, és az általa rendezte éves Dalverseny végén lemezkészítési lehetőséghez juttassa a tehetségeket. A rádió igazgatójának, Suri Imrének fontos személyes célja az is, hogy ezek a zenészek megtanulják eladni is magukat. Míg külföldön egy dzsessz-muzsikus a színpadon igazi show-t ad elő látványelemekkel megfűszerezve, addig nálunk ez hiányoznakaz előadásokból. Imre nem kevésbé színes egyéniség, mint a tervei és álmai.

-Milyen zenét hallgatsz szívesen a hétköznapokban?
-Nem könnyű a kérdés, mert koromnál fogva eléggé eklektikus zenei kultúrával rendelkezem. Mindig azt szokták mondani a rádiós szakemberek, hogy mindenkinek az a legmeghatározóbb élménye, amit 15 és 25 éves kora között megél. Ezen időszak alatt átment rajtam a rock, a jazz, a raggae, az újhullám, a ska, a disco és sok minden más. A dzsessz nem egy műfaj, hanem egy nagy gyűjtő, tehát amikor azt mondom, hogy dzsesszt hallgatok, akkor nem feltétlenül egy műfajra gondolok, hanem a dzsesszen belül jó néhány műfajra. Ilyenek a Smooth Jazz, a Swing vagy éppen a Lounge.

-A dzsessz irántiérdeklődésed már a rádió előtt is megvolt?
-Igen, olyannyira, hogy a barátaimat karácsonyra mindig általam készített dzsessz válogatásokkal leptem meg. Édesapámnak köszönhetem egyébként a dzsessz iránti vonzalmamat, ő nagyon sokat hallgatott annak idején. Tőle ragadt rám valószínűleg ennek a szeretete.

-Úgy tudom, hogy korábban dj-ként dolgoztál. Hogyan indult ez a karriered?
-Nem tudtam táncolni a diszkóban, és nem tudtam másképp csajozni. Viccen kívül, jó kérdés, hogy lett belőlem disc jockey. Tanítottam különböző dj tanfolyamokon és mindig azt mondtam nekik, hogy a diszkózás az nem egy szakma, még csak nem is egy hivatás, hanem egyfajta életforma. Aki dj-nek megy, az éljen-haljon a zenéért. Én is ilyen voltam, éjjel-nappal lemezeket hallgattam. Annak idején még kazettás magnóval kezdtünk el diszkózni, majd rájöttem, hogy lehet ezt főállásban csinálni.

-Végleg feladtad ezt a vonalat?
-A klasszikus értelmű diszkózást azt igen. Ilyen zenét most nem játszom, de nemrég megnyitottuk a Jazzy Pubot ahol dzsessz zenéket játszunk cd-ről, természetesen a táncolható részét ennek a stílusnak. Ez inkább egy pub jellegű hely, ahol az emberek beszélgetnek és dzsessz zene szól. Főleg 30 év feletti vendégek vannak, ez a korosztály már nem feltétlenül szereti a pörgést.

-Milyen út vezetett az igazgatói székbe?
-Rögös. Tulajdonképpen már 6-7 éves koromban rádiózni akartam. A szüleim jót mosolyogtak ezen. Akkor még csak a Magyar Rádió létezett, és ahhoz, hogy oda valaki bekerüljön, ahhoz óriási protekcióra lett volna szükség. Ez nekem nem volt. Aztán az 1990-es években a diszkózás mellett csináltam egy hanglemez boltot. A dj-k nagy része nálunk vásárolta a lemezeit, és ott elég jó kapcsolatokra tettem szert. Elhívtak rádiózni az akkor induló Juventus Rádióba. Jó helyen voltam jó időben, megbíztak egy-két feladattal, amit jól elvégeztem és így lettem először promóciós igazgató. 12 évet lehúztam ott, de közben készültünk egy ilyen dzsessz rádióra. 2006-ban megpályáztuk a legkisebb frekvenciát, amit meg is nyertünk. Hárman vagyunk tulajdonosok, és a fiúk azt gondolták, hogy én legyek az ügyvezető. Ennek van persze jó oldala is, meg van rossz oldala is. A rossz oldal az, hogy olyan dolgokkal is kell egy ügyvezetőnek foglalkoznia, amihez egyébként nem fűlik a foga. A jó oldala viszont az, hogy kvázi magadnak osztod be a munkát és gyakorlatilag abba az irányba megy a rádió, amit te szeretnél.

-Szerinted mennyire népszerű manapság Magyarországon a dzsessz zene?
-Messzebbről indítanék. A rádiózást, mint műfajt körülbelül 60 éve temetik. Először akkor temették, amikor megjelent a televízió, aztán amikor megjelentek a kábeltelevíziók, aztán amikor megjelent az internet. Ezzel szemben én azt látom, hogy a rádió köszöni szépen, jól van. Ha a Jazzy Rádió stílusát meg kéne fogalmazni, akkor azt mondom, hogy félúton vagyunk az amerikai smooth jazz rádiók és az európai jazz rádiók között. Nagyon érdekes például, hogy amikor kutattuk a különböző zenei stílusainkat, akkor a swing nagyon jól szerepelt. 7-8 műfajból merítgetünk különböző dalokat és fontos, hogy, aki az egyiket szereti, az meg tudja hallgatni a másikat is, így egyre népszerűbb. Folyamatosan nő a Jazzy rádió, és ezáltal a dzsessz tábora is.