Mint ahogy, a főzés sem csupán a hozzávalók halmazát jelenti, hanem az ízek közösen alkotott zamatát, nos nincs ez másképp emitt sem. Mindenki megpróbálja belevinni a maga kis zamatát, de valahogy még sem szuperál együtt ez a hármas egység. Juhász Gábor, a zeneszerző, végezte a legjobb munkát, hozta magával a remek kis csapatát és kellemes, fülbemászó, úgynevezett bármikorhallgatható zenét komponált és adott elő. Mindig is csodáltam a jazz zenészeket, hogy hogyan tudnak játszi könnyedséggel, mindig improvizáció hatású műveket, mindig ugyanúgy előadni. Valószínű, hogy soha nem fogom ezt igazán megérteni, erre ugyanis születni kell.
A következő filézendő delikvens Jónás Tamás a szövegíró. Csakis, de csakis azért bocsátom meg neki a néhol ügyetlen, gagyi, kínrímes vagy teljesen rímtelen szövegeket, mert az előadás zenészek által tartott szünetében felsétált a színpadra és előadta egy szerzeményét. Kicsit a szabadvers és próza határát súrolta a költemény, nevezhetnénk akár szabadprózának, szóval ennek a bizonyos irodalmi műnek sikerült olyan velősen megfognia a férfi-nő kapcsolat esszenciáját, hogy a kényszerpihenőre küldött hallgatóság egészen beleborzongott. Azért a sok szöveggel kapcsolatos negatív élmény mellett, sikerült egy-két remekbe szabott sort is elcsípnie fülemnek, mint például a "Pénz vagy, magamra költelek" kezdetű kis szösszenetet.
Nos, utolsónak maradt Marozsán. Olyan jó lenne, hogy egyszer elmagyarázná nekem valaki, hogy aki operatőr, az miért akar rendező is lenni, az aki valóságsó szereplő, az miért akar műsorvezető is lenni és az aki színész, miért akar énekes is lenni. Ezt nem értem, bár amikor láttam a nézők átszellemült arcát, már biztosan tudtam, hogy bennem van hiba, vagy nem. Marozsán kétszer jött fel a színpadra, két különböző ruhában és két különböző arcát mutatta meg nekünk, publikumnak.
Az első arca volt a ripacs hisztérika, a másik a bájos huncutka. Ha már énekesnőnek nem is olyan tehetséges, mint azt ott eljátszotta, legalább bemutatta, hogy mint színésznő ezt a két formációt remekül tudja hozni. Már csak abban reménykedhetünk, hogy volt színházigazgató is a teremben.