A borító ötletes és igényes, a bookletben a két albumé egybefűzve, szövegekkel, szép háttérrel, diszkógömbbel és egy szimpatikus macskafigurával.
A számok kivétel nélkül angol nyelvüek (már amikor van ének), viszont a Fine light days egyik trackjének magyar címe van: Sírjatok. És akkor erre számra ki is térhetünk bővebben, mert ez az, amiben sikerült némi Massive Attack-hatást is felfedeznem, laza, trip-hopos indítás, amiből szépen felépítve suhanunk egy, a Colorstarra is jellemző, gitáralapú elektronikusabb befejezés felé. A soros Antimatter már trip-hop is és indie is, amolyan passzív elektro-rock. Némely számot kicsit túlkomplikáltnak érzem (Magic Pasta), a kevesebb space-, goa-hangzás több lenne.
A Subceptión-ben is benne van a fenti pörgősebb goa-vonal, de remek outro-jellege, és sötét, maga után húzott kondenzcsíkja miatt teljesen beleillik ebbe down tempo jellegbe, legalább annyira, mint az énekesnő, Zsombori Katona Éva búgó hangja
A második album, a Beta message valóban sokkal pörgősebb, diszkógömbösebb, több funk és több pop is, de egyben instrumentálisabb is, példa rá a kezdő funk-jazz rockóda Lords of music.  Utána a Disco Galaxy, és az Emil se hagy sok pihenőt, vidám, nagyon pörgős, pszichedelikus-elektronikus rock utat követnek. A két részes Jean Michael Jackson plays Oxygene-nek inkább a második része érdekes, az elsőben a sok elektronikus kütyü kezd kicsit az agyamra menni. Remélem, hogy tényleg csak vicc, mert egyszerűen sok (a már említett túlbonyolítás). A második rész legalább visszatér a korábbi nyomvonalra, és a zenére ugrálás tendenciáját követve készíti elő a Streets of Budapestet, amit hangulatra a Disco Galaxy folytatásának érzek.
A Jaffa cakes goa-betétje 2000 előtt simán elment volna egy goa-partin is, a Magic pasta-val együtt, mondhatni a címek sem véletlenül tapadtak rájuk. 
A Beta message üdítően bugyuta, esőt és kutyaugatást is tartalmazó bohócdalával zárul az album.
Elvileg a cd két albumra, nagyon leegyszerűsítve sötét és világos oldalra van osztva, én viszont óvakodnék az ennyire demagóg mozdulatoktól. Mindkettőn tudnék találni kakukktojásokat akár ebből a szempontból is, akár minőségileg. Mégis szépen összerakott, gonddal, szeretettel készített albumnak érzem, és hibáival együtt is ezerszer izgalmasabbnak; mint például sok, napjainkban agyonsztárolt magyar brit-pop zenekar albumát.