-Nagymúltú zenekar vagytok, “felnőtté” váltatok hivatalosan is. Mennyire gondolkoztok előre? Mit lehet tudni a Tankcsapda terveiről az elkövetkezendő egy-két évre, az Elektromágnes című koncertalbum kiadása után mi jön?
-Általában egy-másfél évre előre szoktunk gondolkozni és igyekszünk a terveinket meg is valósítani. Természetesen mindig vannak olyan aktuális dolgok amik az elképzeléseinket kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhatják de szerencsére nem ez a jellemző. Ami a következő időszakot illeti: még ebben az évben, decemberben egy rövid, nyolc koncertes miniturnét bonyolítunk le a már hagyományos év végi, debreceni koncerttel és ez után leghamarabb a 2008-as nyári fesztiválokon lépünk újra a közönség elé. A jövő év első felét új dalokkal, ezek összepróbálásával és hangszerelésével fogjuk tölteni bár az új album megjelenését csak 2009 elejére tervezzük.

-Talán példátlanul sikeresek vagytok a generációtok rock-történetében. Tudom, általános a kérdés, de mit tudott a Tankcsapda, amit mások nem, illetve mi az bennetek, ami ennyire sikeressé tett?
-A “miért sikeres a Tankcsapda” kérdést sokan, sokféle módon próbálták már megválaszolni és valóban, nagyon sok összetevője van ezeknek a sikereknek. Az egyszerű, közérthető szövegek, a túlzásoktól mentes sajtó- és egyéb megjelenések, a hitelesség, az, hogy meg tudtunk maradni azoknak akik mindig is voltunk, mind-mind részei ennek az egésznek…

-A dalszövegeitek finomulnak. Laci azt mondta nemrég egy interjúban, hogy Az ember tervez óta nem a régi Tankcsapda köszön vissza. Mi az, ami megváltozott szerintetek, illetve Ti mit váltaztottatok?
-Nem tudom pontosan milyen kérdésre válaszolhattam azt hogy a Tankcsapda nem a régi, de azt hiszem a világ és így benne minden folyamatosan változik. Semmi nem lehet ugyanaz ma, mint tegnap, és a holnap is újabb és újabb dolgokat hoz mindnyájunk életébe. Miért pont a Tankcsapda lenne a kivétel?
A változás, ami reményeink szerint egyfajta fejlődés, minden értelemben nyomon követhető a zenekar dolgain – de ez így is van rendjén! Elég szomorú az ha valaki a múltban próbál élni tíz, húsz év elteltével is és csak a nosztalgiának köszönheti a “létezését”.

-A felnövekvő nemzedéknek – ahogy ez eddig is így volt – egy irányt mutattok, folyamatosan fiatalodik a közönségetek, ez mitől lehet?
-Az “alkotás” nem a “várható” hallgatóság “várható” reakcióinak a függvénye! (régen rossz lenne ha arra próbálnánk figyelni, azt próbálnánk kitalálni, hogy mit fog majd szeretni a közönség egy-két év múlva…)
Ezt természetesen nem jelenti azt hogy ne éreznénk a dolgaink súlyát és az ezzel járó felelősséget, de nem ez vezeti a tollat a papíron szövegírás közben ahogy az akkordok és dallamok sem egy előre precízen kitalált, kimunkált, patika mérlegen kikísérletezett formula szerint, vagy ilyen folyamat eredményeként születnek meg.

-Főleg a 90-es évek közepén szövegeitekben gyakran bíráltátok a társadalmat. Kíváncsi lennék rá, hogy mit gondoltok a mai nap Magyarországáról, és ez mennyben befolyásol benneteket akár egy koncerten vagy magában a dalok szerzésében?
-A Tankcsapda soha nem volt politizáló zenekar legalábbis a szó “napi politikai” értelmében nem. Persze mivel mi is ugyan abban a világban élünk mint mindenki más, ebben az országban, ha akarnánk sem tudnánk figyelmen kívül hagyni a körülöttünk történő eseményeket. Az viszont biztos, hogy minden, amit el akarunk mondani akár ezzel, akár más dolgokkal kapcsolatban, az nyíltan vagy burkoltan de ott van a dalok szövegeiben.




-Mennyit szoktatok gyakorolni külön és együtt? Előveszitek a régi számokat is néha, vagy általában az újakra koncentráltok?
-Mivel mind a hárman szeretünk zenélni ezért a gyakorlás, a hangszerrel való foglalatosság nem valami elvégzendő munka, egyszerűen csak szeretünk gitározni, dobolni, énekelni… Természetesen egészen más az amikor lemezíró időszakban vagyunk, amikor egy-egy turnéra készülünk, vagy egyszerűen “csak” lemegyünk a próbahelyre és zenélgetünk. Mindig más célokat szeretnénk elérni és ennek függvényében a próbák is más módon zajlanak.

-Mind a hárman debreceniek vagytok. Mennyit ingáztok a főváros és a szülőváros között, hova kötődtök inkább?
-Kötődni egyértelműen Debrecenhez kötődünk, hiszen ott születtünk, és mind a hárman ott is élünk a mai napig. Perszer a zenekarosdi nagyon sok esetben Pestre szólít minket. Ilyenkor mi persze megyünk, de ahogy elvégeztük a dolgunkat, jövünk is haza Debrecenbe!

-Sok zenekarnak problémája van a hangosítással, a színpaddal, a körülményekkel. Ti már olyan státuszban vagytok, hogy soha sincs semmi gond, vagy még mindig meg kell harcolni az előbb említettekért? Az idei fesztiválszezonban mi volt a legpozitívabb illetve legnegatívabb élményetek?
-Akár hány év is telt el az indulásunk óta, még mindig vannak furcsa, szokatlan addig nem tapasztalt helyzetek. Technikai szempontból persze már jó ideje viszonylag rendezettek a körülményeink, de azért elő-elő fordul néha egy-egy vicces, bosszantó vagy gyors reagálást igénylő szituáció is.
Az idei fesztivál szezon legpozitívabb élménye az maga a közönség, azok a reakciók amiket látunk hallunk a színpadon koncert közben vagy a buli után. Minden más ami esetleg negatívum lenne, eltörpül ezek fényében…

-Bocsánat a banalitásért, de meg kell kérdeznem, hogy egyénileg mi az, amit még el szeretnétek érni? Olyan sokat értetek el itt Magyarországon, amit keveseknek sikerül, ez után mik lehetnek a további tervek – egyénileg, vagy csak együtt gondolkodtok?
-Normális emberek vagyunk mi is a szó akár hétköznapi értelmében is így magánemberként hasonló dolgok foglalkoztatnak bennünket is mint bárki mást. Az alapvető különbség az, hogy mi egy erős, összetartó közösséget alkotunk és ezen keresztül éljük meg a mindennapjainkat. Amit pedig szeretnénk, nagyon egyszerű: mivel szeretünk zenélni és élvezzük az ezzel járó valamennyi dolgot, szeretnénk ha ez még nagyon sokáig így lehetne mindnyájunk örömére!!!