Az 1990-ben alakult sámánista, „ezo-bio-öko-meditációs-vitál” együttes
megjelentette új lemezét, melynek neve, a hagyományokhoz hűen, a kiadás évét
viseli (2009), de az előző albumhoz képest (Velorex) nem kapott frappáns
alcímet. Az új anyag zeneileg teljesen beleillik a sorba, így a szokásos
pszichedelikus rockos, etnós, goás, világzenés hangzást várhatják tőle a
rajongók. A dalokat ismét koncepció nélkül, improvizatív módón készítette az
együttes. A Velorexhez képest, annyi változás történt, hogy kicsit rockosabbra és
pörgősebbre sikerült ez az album, ami így jobban kedvez a koncerteknek. Ez a
változás mindenképpen szükséges volt, mivel az előző album (tempója miatt)
kevésbé mozgatta meg a közönséget és a régebbi bulizós számok már igen csak
porosodtak. A lemez első trackje az „Új Arab” közönségbarát számra sikeredett,
amit biztosan minden fellépésen hallhatunk majd, remélhetőleg a szokásos,
pirotechnikával felturbózott hastáncosokkal kiegészülve.

A dal, a rajongók által
jól ismert, és általában a fellépések egyik csúcspontjaként funkcionáló, keleti
stílusú (Arab) számra reflektál, és Tatjana Kalmykova valamint az örökmozgó
Vécsi Tibor énekel rajta. A szintén pörgős „Tizenkettő negyed” című szám, a
„Sound & Vision” hangzását idézi. Erről a számról egy klip is készült (vagy
inkább koncertfelvétel), amelyet a CD-n szintén megtalálhatunk. A videót az
együttes 18. szülinapi buliján vettek fel, a Gödör Klubban.  Az album tempója
lelassul egy kicsit a John de Ruiter filozófus szövegével, valamint az őselemek
dicsőítésével tarkított, „Kínai” című számnál, de ez csak lélegzetvételnyi
szünet, mivel a dal a végére felgyorsul és transz közeli állapotba kergeti a
hallgatóját. Az „Úszós” névre keresztelt dalnál, több mint tizenegy perc
erejéig, kicsit lágyabb vizekre evezhetünk és lazulhatunk. A Michael Jackson
betéttel induló (vagyis annak a paródiájával), humoros hangvételű „Parasz
visszavág”-nál újból felgyorsul a tempó. Ez a szám kicsit elektrósabb
hangvételű, mint a többi (goa trance), és a „Mad horse”-ból ismert lónyerítések
is tarkítják. A „Latin” című szerzeménynél a Korai ütős szekciója kerül az
előtérbe. Az album végét a lágy dallamvilágú szám, az „Akusztikus” zárja. A
lemez összességében véve a Korai Örömtől megszokott színvonalat képviseli, de
aki forradalmian új dolgot vár a lemeztől, annak csalatkoznia kell. A számok
pörgős hangvétele garantálja, hogy a nyáron ismét jó bulikon vehetnek rész az
együttes rajongói.