A rádiózás széleskörű elterjedését követően az állandó utcai zavargásokból kiutat kereső Jamaica hamar felfedezte magának az Egyesült Államok népszerű zenei irányzatait. A dzsessz, a rhythm’n’blues, a rock’n’roll és a karibi folk ötvözetéből az ’50-es évek végére egy sajátosan jamaicai irányzat született, a bluebeat vagy más néven a ska.

Egyes elbeszélések alapján a stílus teremtőatyja a zenészként és producerként is működő Prince Buster, aki egy felvétel alkalmával Jah Jerrynek azt javasolta, hogy változtasson játékán. A gitáros ennek hatására a második és a negyedik ütemre helyezte a hangsúlyt, megteremtve ezáltal a skabeatet. A ’60-as évek végére a fúvós hangszerek fokozatos háttérbe szorulásával ennek az egyszerű dallamvezetésű stílusnak az ideje lejárt. Igaz később, a ’70-es évek folyamán olyan irányzatok, mint a punk sokat merítenek belőle.

Prince Buster: Madness

A reggae zenei palettáján a ska helyét azonban 1966-ban a rocksteady vette át. Az érzelmes dalszövegekkel és elődétől jóval lassabb, dallamosabb alapokkal operáló stílus pályafutása azonban rövid életűnek bizonyult, 1968-ra letűnt. Ismertebb alakjai: Melodians, Ethopians, Toots and the Maytals, Paragons és a Desmond Dekker.
A ’60-as ’70-es évek fordulóján a rocksteady lelassításából megszületett a roots reggae vagy másképp a Dzsah reggae. Utóbbi megnevezés utalás arra, hogy ez az alműfaj kötődik leginkább Marcus Garvey által a ’20-as években kialakított raszta ideológiához. Eszerint az Afrikából elhurcoltak egy nap elhagyva Jamaicát – ami számukra minden nyugati elnyomó rendszerhez hasonlóan Babilóniát jelenti – visszatérhetnek Etiópiába, az ígéret földjére, Zionba. Vallásos filozófiája mindemellett hangsúlyozza a „a béke, a szeretet és az egység” fontosságát.
A raszták közül a legismertebb minden kétséget kizárólag Bob Marley. A „reggae nagykövete” zenéit 1969-től kezdve ezen eszmék hirdetésének szolgálatába állította. Előbb együttesével, a Wailersszel, majd annak 1974-es felbomlását követően szóló előadóként hirdette az igét. Olyan dalokkal, mint a No Woman, No Cry vagy a Buffalo Soldier meghódította a világot. 1977-es Exodus című lemezét a kritikusok minden idők legjobb albumaként emlegetik. A korong megjelenésével egy időben diagnosztizálták nála a rákot, amibe 1981-ben belehalt. Az általa terjesztett eszmék és a harcias, ugyanakkor temérdek pozitív vibrációval telt zene mind máig őrzi nevét.

Bob Marley: One Love

A ’70-es évek elején nagyjából a rootsszal egy időben jött létre a reggae instrumentális irányzata, a dub. Ezek a dalok lényegében létező számok átdolgozásai. Az alkotók minimálisra szorítva a szöveget előre tolják a dobot és a basszust; az így keletkezett zenét pedig olykor különböző effektek hozzáadásával teszik színesebbé. Az első instrumentális reggae lemezt Derrick Harriott 1970-es The Undertakerje volt.
A ’70-es ’80-as évek fordulóján reggae-ből alakult ki a manapság is nagy népszerűségnek örvendő dancehall műfaja. Ez az irányzat azonban elődeitől dallamvilágában és szövegei tekintetében is nagymértékben elüt. Míg a reggae komoly eszmei tartalommal rendelkezik, addig a dancehall sokkal inkább parti zene. Szelektorok nyújtotta szinti-basszus adta alapjaira a Deejay Patoisban énekel. A stílus ismert előadói közé tartozik: King Jammy, Ninjaman, Fluorgon, General Trees és Sean Paul is, illetve hazai berkekből a L27 és a Riddim Colony, akiknek frontemberével, a most új lemezével jelentkező G. Rasszal hamarosan interjút is olvashattok az Antropos.hu-n.