A huszadik évfordulóra szerény udvariassági késéssel megérkező „rendezői változat” október 14-én figyel ki a lemezboltok polcaira. Az újramaszterelt koncertlemezhez egy CD és egy DVD lett hozzácsapva, előbbire hat eddig kiadatlan dal, utóbbira pedig a próbák zanzás összefoglalója került fel. A Magneoton kiadó fapados metódusa jóvoltából mi csak a kiegészítő CD-ről tudunk írni, ennek meghallgatásához kaptunk ugyanis linket. Hogy milyen a díszdoboz, meg a csomagolás nem tudjuk (az ilyen ereklyeszámba menő gyöngyszemeknél ez igenis szempont), és a “remastered” eredetiről, valamint a bónusz DVD tartalmáról sem áll módunkban véleményt formálni.

Azért így is olyan boldogság járja át testünket, hogy még egy pajszerral felszerelt Fekete Laci sem tudná lefejteni a vigyort orcánkról. A most napvilágra kerülő dalok ugyanis fikarcnyit sem maradnak el a minden idők egyik legjobb koncertfelvételeként számon tartott eredeti minőségi szintjétől. Hovatovább igazi csemegeként szolgálnak a Mester és a blues zene kedvelői számára. Itt van mindjárt a Circus illetve a két verzióval is jelen levő My Fathers Eyes. Mi bennük a speckó? Irány a Wikipedia, ha nem tudnátok…

Na ugye láttátok? Ezek a dalok az Unplugged után kerültek kiadásra. Mekkora királyság már, hogy Clapton évekkel a megjelenésük előtt már megírta őket, és el is játszotta akusztikusan, majd a felvételek egy fiók mélyén porosodtak egészen mostanáig. Ennek tudatában hallgatva őket megérhetjük, mit érzett Indiana Jones, amikor végigsimította kezét az elveszett frigyládán.

Aztán itt van még a tisztázatlan körülmények között elhunyt Robert Johnson klasszikusa a Walkin Blues. Eredetije egyike a világ legrégebbi blues felvételeinek. Clapton nagy rajongója RJ-nek, ez tudható abból is, hogy két lemezzel is tisztelgett előtte. A nagy respektnek állít tanúbizonyságot a tény, hogy Eric saját énekstílusától merészen elkanyarodva veszi a bátorságot, hogy Johnson huhogós módijával adja elő a régi jó nótát.

Még egy feldolgozás helyet kapott, még pedig az a Worried Life Blues, amely egyike a stílus legnépszerűbb dalainak. Szinte mindenki eljátszotta már, aki számít. A legemlékezetesebb verziók talán BB King, az Animals és a Clutch nevéhez fűződnek. A jó öreg Eric már csak az unplugged jellegből fakadóan is régimódira veszi a figurát, és deltás stílusban adja elő Big Maceo Merriweather szerzeményét. A bónuszdiszk utolsó darabja a Running On Faith Clapton szentimentális oldalának tucatterméke, az ő mércéjével közepes eresztés, de a legtöbb zenész örülne ha ilyet tudna komponálni.

Összességében elmondható, hogy remek kis kiegészítővel van dolgunk, ez a zene simogatja az ember lelkét. Clapton kedvelőinek értelmetlen nélküle élni, a blues rajongóinak kötelező, a többieknek csak erősen ajánlott. Akinek eddig nem volt meg az Unplugged, szerintünk jobban jár, ha egyből a megapackot szerzi be.