Csajrepp. Hogy micsoda? Csajrepp!
Körülbelül ez a párbeszéd zajlott le egy barátom és köztem tavaly, amikor bizonygatni próbálta nekem, hogy igenis hallott már lányt kifejezetten jól rappelni. Na, mondom, akkor mutasd! Elmerülve a különböző videó megosztó portálokban hamar rá is találtam az Álmatlan című dalukra, és meg kellet állapítanom: Ez a hölgy tud valamit. Nagyon tetszett amit csinált(ak), és így került be aztán a kedvenceim közé Pásztor Anna és csapata, az Anna and the Barbies.

A 2008-as Medallion nevű lemezüket totálisan széthallgattam, egy-két kivételtől eltekintve az összes nótájuk nagyon bejött. Stílusilag elég nehéz lenne őket besorolni egyetlen kategóriába, a különböző kritikákban általában eklektikus zenekarnak tüntetik fel őket, de én nem foglalnék állást ebben a kérdésben. Ami biztos, hogy a dalaikban szinte minden keveredik, van itt rap, r ‘n’ b, soul, punk, rock, pop és még sorolhatnánk. Iszonyatosan sokszínűek, a szónak a legpozitívabb értelmében. Éppen ezért is nagyon örültem a hírnek, miszerint szeptemberben jön az új nagylemezük, és lesznek előzetesen koncertek is, ahol egyértelmű volt, hogy ott a helyem. A Gödörben rendezett bulira szépen össze is gyűlt a közönség, nagyon sokan voltak kíváncsiak az új zenékre. Nem is kellett csalódniuk.

Anna magas sarkúban, majdnem miniszoknyában, teljes sminkben és valami furcsa dísszel a fején (vagy csak műhaj volt?) lépett színpadra. Úgy nézett ki, mint egy extravagáns, vadító ősi istenség, akit választott népe emelt fel a pódiumra. A durva külsőt durva muzsikák is követték: az új dalok zöme eleve rockosabb – punkosabb stílusú volt, de több régebbi nótát is újrahangszerelve, felturbósítva adtak elő. Zengett az egész Gödör és a Deák tér, mert a frontember elementáris erővel énekelt! Az egésznek volt valami pezsdítő, erotikus kisugárzása is, amire Herczeg Zoltán esete a legjobb példa. A neves divattervező kedvesével együtt jelent meg a lemezbemutatón, és elvegyülve a „pórnép” között, ugyanúgy ugráltak és táncoltak, mint bárki más, sőt. Remélem, nem haragszanak meg rám, de a hangulat érzékeltetéséhez le kell írnom, hogy némelyik szám közben már annyira egymásnak estek, hogy a 18-as karikát is nyugodtan rájuk lehetett volna akasztani.
A tökéletesnek egyáltalán nem nevezhető hangosítás ellenére sem tudnék belekötni a hallottakba, egészen elképesztő produkciónak lehettem szem és fültanúja. Mindegyik zenész remekül bánt a hangszerével, csodás gitárszólók színesítették a dalokat. Annával pedig nem lehetett betelni: eleve óriási tűz volt benne, de a közönség tombolására még jobban lángolt. A tényleg fantasztikus előadásmódon túl azt is mindenképpen meg kell említenem, hogy micsoda örömöt lehetett felfedezni az arcán akkor, amikor elénekeltetett egy-egy refrént a közönség valamelyik tagjával, és ők pontosan tudták a szöveget. Az őszinte, boldog mosolya leírhatatlan érzést váltott ki belőlünk, és minden bizonnyal belőle is, s közben talán arra gondolhatott, hogy: „Igen, ezért éri meg ezt csinálni!”

Én pedig erre csak azt mondhatom, hogy igen, ezekért a pillanatokét éri meg elmenni egy koncertre. A végén természetesen visszahívtuk a zenekart még egy búcsúdalra, ahol egyszer csak megjelent a megasztáros Tóth Vera – aki, mint kiderült országos barátnője Annának -, és úgy énekeltek tovább. Méltó befejezése volt ez egy pazar estének, ami folytatódhat majd június 29-én, az A38 hajó tetőteraszán!