-Emlékszel még a megalakulásotok pillanatára?
Szűcs Krisztián: -Ez igazából több hullámban történt, legalább 5-6 választ tudok adni, nem tudom melyik a klasszikus értelemben vett megalakulásunk. Együtt jártunk főiskolába Esztergomban és már az első napon, amikor még nem ismertük egymást, megbeszéltük, hogy csinálunk egy zenekart, aminek az lesz a neve, hogy Van Gogh. Akkor még csak elméleti síkon mozogtunk, nem tudom miért pont ez a név lett. Amikor már ténylegesen zenekar voltunk az úgy nézett ki, hogy találkoztunk Kiss Endrével (Kiss Tibi bátyja, Quimby) és az ő lakásán gyakoroltunk, akusztikus gitárokon. Itt voltak az első próbák, először ketten voltunk, aztán hárman, majd négyen, öten, ez fokozatosan épülgetett. 1995 elejére tehető, amikor már rendesen próbáltunk Dunaújvárosban, a garázsvárosban, ami azért volt nagy élmény, mert többször beleesett a mikrofon a szerelőaknába, meg aztán én is.

-Nem biztos, hogy mindenki tudja: a nevetek honnan jött?
-Erre az a kedvenc válaszom, hogy tökmindegy. De annyi volt a történet, hogy voltunk egy buliban a Zsil utca 7-ben, nagyon jól éreztük magunkat és kitaláltuk, hogy ez a Mennyország utca, így lettünk Heaven Street Seven.

-Voltak nehézségek? Volt, hogy majdnem abbahagytátok?
-Ha Magyarországon ilyen hosszú időn át működik egy zenekar, akkor óhatatlanul is belecsöppen ilyen helyzetekbe. Ehhez olyas fajta fanatizmus kell, hogy az ilyenek ne tudjanak minket eltántorítani attól, hogy tovább csináljuk. Persze nálunk is voltak ilyen pillanatok. Történt egyszer olyan, hogy elmentünk Budapesttől nagyjából 200 kilométerre és nem volt nyitva a hely, ahol játszottunk volna. Aztán amikor kinyitott, kiderült, hogy nincs technikájuk sem… Ilyen szituációk vannak a magyar valóságban, de ezek sem tudtak eltántorítani minket annyira, hogy azt mondtuk volna, nem csináljuk tovább. Igazából ez a zenekaron múlik, hogy fent tudnak-e maradni és csinálnak-e olyan dolgokat, ami fontos nekik annyira, hogy mindenképpen folytassák.

-Ugyanúgy szeretitek a régi dalokat, mint amikor megírtátok?
-Azt hiszem, a legrégebbi dalunk, amit mostanában is rendszeresen játszunk, az 12 éves. Ha valaki csinált egy dalt 10-15 éve és ma már nagy kínlódás eljátszani, akkor az valószínűleg nem is volt olyan jó. De azokat a zenéket, amik az idő rostáján átmennek és maradandóak, azokat szívesen játsszuk a mai napig is. Az természetes, hogy mindig az aktuálisabb anyag kerül előtérbe a koncerteken, de megvannak azok a régi dalok, amik miatt egyrészt megölnének minket, ha nem játszanánk, másrészt meg mi is szeretjük őket.

-Változott a zenétek a kezdetekhez képest? Sok helyen lehetett olvasni, hogy ti voltatok az első „indie” zenekar itthon, szerinted ez helytálló?
-Ez a fogalom, hogy „indie” számomra képlékeny, mert az ilyen zenekarok a 80-as évek elején alakultak, aztán jöttek a független kiadók, és olyan lemezeket adtak ki, amik nem kerültek bele a mainstream körforgásba, viszont sok embert érdekeltek. Mondták annak idején, hogy mi vagyunk a magyar britpop, ami szintén egy vicces fogalom. Tény, hogy elsősorban az angolszász jellegű gitárzenék voltak ránk hatással, de ugyanilyen százalékban a 70-es évektől kezdődő magyar popzene, vagy sanzonok, kuplék, vagy akár a Kft zenekar is. Nyilván, amikor angolul énekeltünk nagyjából 95-től 98-ig, akkor kézenfekvő volt azt mondani ránk britpop, de azt gondolom ennyire nem egyszerűen körülírható, hogy milyen zenét játszunk. Egyébként meg fogalmam sincs. A zenélés első sorban az ösztönösségről szól. Olyan borzasztóan sokat nem gondolkodtunk azon, hogy milyen volt a zenénk és milyen irányba mentünk el, mert ha túl tudatosan kitalálja magát egy zenekar, abból nem nagyon lesz semmi. Biztos, hogy van változás, hogy mi is fejlődtünk, és a kezdeti nyersesség vagy önfeledtség kevesebb lett, de ez szerintem még van, amikor visszaköszön.

-Mi az, amivel szerinted megfogtátok a közönséget?
-Régen azt mondták, hogy vannak alternatív zenekarok meg a mainstream, ma már szerencsére kezdik értelmüket veszíteni ezek a fogalmak. Amikor még működött a kettéválasztása a dolgoknak, akkor azt lehetett mondani, hogy mi pont a kettő között voltunk. Ahhoz, hogy mély alternatív zenekarnak számítsunk, túl könnyen befogadható volt a zenénk, ahhoz meg, hogy popzenekar legyünk, túl nehezen. Nyugat-Európában, Angliában vagy Amerikában ezek a fajta zenék ma is érdekesek, de tömegek számára is befogadhatóak. Nem voltunk soha olyan zenekar, hogy feltaláltuk volna a spanyol viaszt, vagy ugandai ütősöket használtunk volna. Ami át tud jönni az embereknek és hosszú időn keresztül fent tudja tartani az érdeklődést, az a valamiféle őszinteség; ha hallgatják a zenét, azt is meghallják, hogy ez fontos azoknak az embereknek, akik csinálják. Biztos kell valamiféle tehetség is, hogy jó számokat csináljon az ember. Beszélgettem olyan emberekkel, akik hallgattak minket az elmúlt 15 évben és mindenki mást mond, hogy más miatt és más dolgok tetszenek nekik. Ami a legtöbb számára emblematikus dolog volt, az annak idején a Hol van az a krézi srác? című szám lehetett.

-Mi volt a legszebb pillanat a pályán?
-Ilyet rengeteget tudok mondani. Nagy élmény volt, amikor olyan zenekarokkal játszottunk együtt, akik mindig is példa értékűek voltak számunkra, például az R.E.M vagy a Radiohead. Volt három évvel ezelőtt egy turnénk a Church zenekarral, akik szintén hatalmas idolnak számítottak. Velük játszottunk egy tizenöt állomásos turnén például Londonban, Berlinben, Koppenhágában, ami óriási élmény volt. Nem csak azért, mert velük zenéltünk, hanem mert láttuk, hogy abszolút működőképesek vagyunk bárhol, ahol játszunk. Meg azok a pillanatok, amikor olyan emberekkel beszélgetünk, akik szeretik a zenénket és elmondják, hogy számukra ez miért fontos, vagy, hogy az életük részévé vált egy-egy dal. Ez persze felelősséggel is jár, hogy túl nagy baromságot ne csináljunk.

-November 12-én lesz a szülinapi koncert. Mivel készültök?
-Elég hosszú koncert lesz, megpróbáljuk áttekinteni ezt a 15 évet és előveszünk régi dalokat is. Meghívtuk Kiss Endrét, a zenekar régi tagjait és a Karaván famíliát, akikkel az elmúlt években többször játszottunk együtt. A vendégzenekar pedig a The Moog lesz.

-Az új lemez mikorra várható?
-Ha minden igaz, akkor már a koncerten kapható lesz a dupla „best of” lemez. Az első korongon lesznek a klasszikus kislemezes-klippes számok és két új dal, a másodikon pedig az érdekességek, a dalok demo verziói vagy áthangszerelt számok, és amiket egyáltalán nem ismerhetett eddig a közönség.