Zenei karriered az Unbendinggel kezdődött, tudnál nekünk erről mesélni?
2006-ban alakultunk hivatalosan, először nem is igazán tudtuk, hogy mit akarunk csinálni. Akkor kezdtünk el dalokat írni, de gyakorlatilag formátlan volt az egész. Nevünk vagy célunk sem igazán volt. Úgy gondoltuk, hogy majd más énekeseknek eladjuk a demókat. Havasi Balázzsal meg Háry Péterrel csináltuk az egészet, ő 2009-ben kivált a zenekarból. A Balázzsal egyébként még 2000 környékén ismerkedtem meg, egy énekesnőnek írtunk két dalt. 2006-ban mikor újra találkoztunk az Artisjusnál, akkor vetődött fel, hogy írjuk tovább a dalokat, az ő zongoradarabjaira írtam a szövegeket. Ezeket a dalokat feltöltöttük a Myspacere, mivel akkor még az hódított, és ott találtak ránk.

Honnan jött a név?
A munkanév először a The Dead Nun Returns volt, amire a kiadónk egyből rávágta, hogy nagyon jó név, egy death-metal zenekarnak. Nehezen találtunk ki zenekarnevet, ezért megkérdeztük őket, hogy lenne-e ötletük és így jött az Unbending Trees.

A külföldön valahogy jobban hódított az a projekt is, lehet, hogy az angol nyelvű szövegek miatt?
Könnyű felfújni azt, ami kinn történik, igen, nagy dolgokat értünk el ott, de lehetséges, hogy nagyobbnak tűnik, mint ami valójában volt. Itthon is voltak próbálkozások, természetesen az mr2-nél, ahol azonban levették adásról, mivel a zenénk állítólag megtörte az adás flow-ját. Ugyanakkor indult az MTV Hungary ahol a You Are a Lover a negyedik volt a játszási listákon, majd kijött a The Original a Szűcs Krisztiánnal, az is elég szépen szerepelt. Gyakorlatilag azért nem panaszkodhatunk, itthon is voltak koncertjeink rendesen, annak ellenére, hogy ez rétegzene, aminek kisebb a közönsége. Az elvárásaink természetesen ennek megfelelőek.

Meghatározása szerint akusztikus downtempó a stílusa az előző zenekarodnak. Miért volt szükség erre a címkére?
Muszáj valahova kötni a zenét, hogy a közönség el tudja magának helyezni a produkciót addig, amíg jobban meg nem ismeri, és ezáltal a saját világába illeszkedik immár, és nem a zenei stílusok, vagy a többi előadó közé.

Miután az angol producer Ben Watt (Strange Feeling Records) megkeresett benneteket meg is jelent az első EP-tek 2007-ben majd 2008-ban a nagylemezetek. A továbbiakban terveztek még ezzel a zenekarral együtt zenélni, vagy most az Empty Musicra koncentrálsz?
Bemutatkozó albumunk a 2008-as Chemically Happy (Is The New Sad) nevet kapta, amit megelőzött egy 4 számos EP. 2009-ben Háry Péter kivált zenekarból, és Honyecz Feri jött a zenekarba, azóta terveztünk egy második lemezt. Többször is megpróbáltuk megszervezni a lemez felvételét, de annyi más dolgot csinálunk a Balázs is és én is, hogy erre nem került végül sor. Bár a dalokat jónak, sőt kiválónak tartom, de ilyen zsúfolt időbeosztás mellett ennyire érzékeny és a zenészek közti összhangot igénylő zenét játszani nem lehet.

Mielőtt az Empty Musicra térnénk, mesélnél röviden a másik projektedről, a The Gombról is?
Ez úgy kezdődött, hogy Tövisházi Ambrussal (Erik Sumo Band) mi nem ismertük egymást és kifejezetten utáltuk azt, amit a másik csinál. Aztán úgy alakult az élete, hogy megtalálták újra az Unbending dalok, amikor elkezdett zenéket összerakni az akkoriban összegyűjtött zajokból. Megkeresett egy mailben, hogy írnék-e neki szövegeket. A dalokat 2011 telén vettük fel, akkor is borzalmas hó volt és a kinti volt gyártelepen lévő stúdió igazán hangulatba hozott minket akkor. Ebből eddig csak egy dal jelent meg a Superman, aminek rengeteg remixe készült, a többi dal meg felvéve pihen.
Mindeközben volt az, hogy a You Are a Lover-nek készült egy remixe, illetve egy videó, ez a kiadónknak is nagyon megtetszett és publikáltunk.

És ekkor került képbe a Scott Dann..
Pontosan! Őt egyébként a londoni baráti társaságomból ismerem. Mondtam neki, hogy jó lenne, ha együtt tudnánk dolgozni, hátha van olyan zenéje, ami éneket kívánna maga után. Szerencsére volt egy egyéves ötlete, amire se dallam se szöveg nem volt. Aztán ebből sikeresen összeraktunk egy dalt. Ha már az meg volt, akkor utána dalonként haladtunk tovább. Aztán jött is az első koncert Londonban. Mivel ő ott lakik és ott is DJ-zik ezért nyilvánvaló volt, hogy ott fel fogunk lépni. A debütáló koncert előtt 4 nappal kimentem, majd 4 nap próbálás után be is mutatkoztunk. Csöndes bemutatkozás volt, nem is nagyon hirdettük, ellenben nagyon jól sikerült. A Scott-tal nagyon szoros a barátságunk, nagyon nagy a harmónia közöttünk, és éppen ezért működik olyan jól a projekt. Elektronikussága ellenére hihetetlenül organikus zene, a kettőnk közös szülöttje az első hangtól az utolsó szóig.

A próbák így hogy zajlanak, hogy ő Londonban él te meg itthon dolgozol?
Interneten küldjük át egymásnak az anyagokat és megbeszéljük a dolgokat. Elmondjuk, hogy kinek miről szól ez a zene, milyen szöveg fele kéne menni, és hogy mit tudnánk saját magunk egyenként hozzátenni. Közös megegyezés alapján csináljuk a számokat, szóval a dal és a zene is mind a kettőnk terméke. Próbálni pedig úgy szoktunk, hogy fogom magam, gépre szállok és kirepülök Londonba. A zeneszobájában a laptopot és az Abletont bekapcsolja, és nekiállunk hangoskodni.

Mi az oka annak, hogy csak digitálisan jelent meg az album?
Először is ez egy EP, nem album, bár majdnem negyven perces. Itthon még nem igazán bevett szokás, de külföldön már rengeteg példa van a csak digitális megjelenésnek. Izgalmas ennek a kísérletnek a részese lenni, hisz a Magneotonnál mi vagyunk az első olyan előadó, akik így jelennek meg.
Január 23-án jött ki az EP végül, és azóta a videónknak is stabil növekedő nézettsége van. A második videóklip megjelentetésével kicsit még várunk, az a Detach című dalra készült.

Az első videó, ami egy egészen elképesztő hangulati világgal rendelkezik, a Werewolf című számhoz készült. Ez a videó kinek az ötlete volt?
A videó az én ötletem volt, és egy volt tanítványom forgatta. Szintén az ő munkája a You Are a Lover videója is, amit akkor még mindössze 17 évesen forgatott. Jött az ötlet, hogy nem lenne rossz egy videót összehozni, persze nagyon sok pénz nem volt. Ezért megkérdeztem a Mersét (Szeredi Merse Pál, a szerk.), hogy nem tud-e valamit kitalálni a Detach számhoz. Ki is talált egy nagyon jól és egyszerűen megvalósítható videót. A Werewolffal kapcsolatban pedig úgy voltam, hogy ami jól nézne ki, az rengeteg pénzbe kerülne. De aztán eszembe jutott egy be nem mutatott negyedik Unbending Trees videó kapcsán, ahol a filmsebességgel próbáltunk kevéssé sikeresen eljátszani, hogy mi lenne, ha azt a régi ötletet továbbgondolva külön-külön lassított és gyorsított felvételeket készítenénk ugyanabból a szögből, és ezeket egymásra vetítenénk. Ez az egész magában egész ijesztő, már-már skizoid hatást keltene, ami stimmelne a dalhoz. Aztán ehhez jöttek a további ötletek, belevágtuk a Scott képeit, amiket elvileg a Detach videóhoz vett fel (ami egyébként egy sokkal sötétebb videó lesz) valamint oldalról is felvettük képeket. A vágás és a videó megvalósítása az már a Merse érdeme.

És a Detach videója mikorra várható?
Már van egy teljes vágás, amit most küldtünk vissza, azzal, hogy mit szeretnénk változtatni rajta. Folyamatosan nézem a Werewolf nézettségét, és valahogy ehhez igazítva szeretnénk a másik videót megjelentetni. Bocskor Bíborka (Magashegyi Underground) egyébként egy magyar szöveget ír a számhoz és azzal együtt gondolom valamikor tavasz közepén jelenne meg.

Ennek kapcsán nem vetődött fel magyarországi koncert ötlete, hogy az itthoni közönség is megismerjen titeket élőben?
Annak, hogy Magyarországon miért nem lépünk fel nagyon egyszerű gyakorlati okai vannak. A Scottnak egyszerűen elfogyott a szabadsága erre az évre (ott a szabadság év áprilistól márciusig tart), ezért várjuk az április elejét, mint a megváltót. Csak annyi kell, hogy ide tudjon repülni és akkor fel tudunk lépni a körülbelül 40-50 percnyi énekes szettel. Van egy Eurythmics feldolgozásunk is (Never Gonna Cry Again) amit szintén nagyon várunk, hogy bemutathassunk.

Áprilisig pedig – gondolom – majd készülnek az új dalaitok.
Persze, nagyon sok ötlet van, csak ki kell találnunk a sorrendet, hogy milyen sorrendben foglalkozzunk a dalokkal. Most azonban szóba jött egy viszonylag ismeretlen Neoton dal feldolgozása is. Nagyon kísérleti pop jelleggel már elkészültek a magyar és angol nyelvű demok is belőle. Szóval 1-2 számot tervezünk magyarul is, én például a Detach-nek nagyon örülnék, erre el is tudnék magyar szöveget képzelni, csak írni nem tudok. A Neoton dalra meg már írtam egy angol szöveget. Március környékén pedig elkezdek énekórákra járni.

Úgy gondolod, hogy ezek után még szükséged van énektanárra? Zenélni például magadtól tanultál?
Igazából nem nagyon szoktam másra hallgatni, de vannak dolgok, amiket szeretnék elérni a zenében is. Tudom például, hogy Unbending Trees koncerteken sokat mozgok a színpadon, és meg kell tanulnom rendesen használni a levegőt. Úgy néz ki sikerült találnom egy olyan embert, akivel tudok majd együtt dolgozni. Amúgy hat évig csellóztam, szóval a zenei alapom megvan, de csak egy évig jártam énektanárhoz. De zenehallgatás közben is fejben mindig éneklek. Így is nagyon sok dolgot lehet tanulni.

Kikkel dolgoznál szívesen?
Bocskor Bíborkával szeretnék sok-sok közös produkciót még. Eddig együtt 2 dalt énekeltünk együtt, illetve két Magashegyi dalt az MR2 Akusztik felvételén. Vele mindig minden egyes fellépés és előadás különleges a hangbeállástól a koncert végéig.
Szerencsére a 2006-os Unbending kezdete után nagyon sok mindenkivel sikerült együtt zenélni (Tracey Thorn, Bornai Tibor, Bocskor Bíborka). Csepregi Évával is énekeltünk duettet koncerten, vele például nagyon szívesen kipróbálnék egy kísérleti jellegű zenét.
De szívesen dolgoznék együtt például Fehér Balázzsal (Carbonfools), akivel amikor a The Line című dalukat játszották, nagyon sokan összekeverték a hangunkat (bár szerintem ennek nem sok alapja van). És hát nagyon szívesen befejezném a The Gomb albumot az Ambrussal.

Zenében kik vannak rád a legnagyobb hatással, akik miatt most ott vagy ahol?
Mostanában nagyon változik az, amit hallgatok, régen rengeteg Pulp-ot hallgattam és Cardigans-t. Nina Persson például szerintem a nem angol anyanyelvű szövegírók alfája és omegája, szövegeivel kenterbe ver egy sor britet. Rengeteg az alternatív és a popzene határán táncoló zenét hallgattam, mióta Scottal dolgozok, azóta a kísérleti zene varázsában élek. Emellett most még felfedeztem magamnak a Beach Boys-t, 50 év után ideje volt. Kocsiban azonban komolyzenét hallgatok.
Most egyelőre azonban kielégít az Empty Music-kal felmenni a színpadra. Ott van a Scott, nyomkodja a több száz különféle gombot, tudja a dolgát, én pedig énekelek a mikrofonba és látni az embereken, hogy szeretik, hogy van tempója a zenénknek. Lássuk be, van az a mennyiségű zongorázós szomorúság, ami után azt mondja az ember, hogy jó lenne kicsit tempósabban.

Akkor most egyelőre Empty Musicra koncentrálsz minden erővel és Unbending Trees pihen?
Nem azt mondom, hogy nem lesz soha Unbending Trees, mondjuk volt erről is szó, de nincs értelme feloszlatnunk magunkat, mert lehet, hogy mondjuk két év múlva újra lesz kedvünk együtt zenélni. A You Are a Lover dalt például képtelen vagyok megunni, máig is énekelem és az Empty Music koncerteken is játsszuk a remix változatát. Most azonban a hétköznapokra, és munkára is egyaránt koncentrálni kell, és remélhetőleg a tanulás is belefér még az időmbe a közeljövőben.