Amikor a tehetséges zongoristának számító, kamasz Jarré nekiállt dzsesszzenekarokat alapítgatni a hatvanas években, biztosan nem gondolta volna, hogy egy radikálisan új zenei stílus atyja lesz majd. De így lett, és ebben nagy szerepe volt a szintetizátornak nevezett varázslatos kütyüknek, amik rabul ejtették Jarrét.
Talán csak a Kraftwerknek, és Brian Enónak volt nagyobb hatása a gépzenére, mint neki. JMJ első lemezei minden túlzás nélkül forradalmiak és műfajteremtőek voltak, habár az is igaz, hogy a gépzene azóta elég messze került attól, amit Jarré (vagy akár Eno) képviselt.
Náluk a gépzene nem a bulizás, nem a vadulás, nem a féktelenség eszköze volt, hanem a meditációé és az elmélkedésé. Lassan kibontakozó, nagy ívű, komótosan hömpölygő munkássága biztosan sokakat segített át nehéz időszakokon. Már több mint 80 millió lemezt adott el, és nem egyszer játszott már több százezer ember előtt Párizsban, Houstonban, Londonban és Moszkvában.
JMJ-nek sok válogatáslemeze jelent már meg. A legfrissebb, az Essential Recollection már legalább a tizedik a sorban. Ezzel a címmel, meg azzal, hogy csak egylemezes, valami olyasmit ígér, hogy egy kompakt, tömör csomagban szállítja a mester több évtizedes munkássága javát, a legjobbak legjobbjait.
Nos, ha tényleg ez volt a cél, akkor nem sikerült véghezvinni. A dalok nagy része ugyanis inkább a mester koraibb lemezeiről lettek összeválogatva, az albumok a 93-as Chronologie-ig képviseltetik magukat, pedig ez után a dátum után is készültek zseniális lemezek (pl. Oxygen 7-13).
Ráadásul még így is kimaradtak alapművek, (pl. Computer Weekend, London Kid) tehát semmiképpen sem ad átfogó képet a több évtizedes munkásságról.
Azoknak, akik most ismernék meg Jarrét, nem ez a válogatás a jó választás, hanem inkább a Greatest Hits, vagy a Music of Jean Michel Jarré. Talán azoknak érdemes meghallgatni, akik nem szeretik az újabb JMJ lemezeket, csak a régieket, de nem tudom vannak-e ilyen emberek. Nehéz elképzelni olyan fant, aki csípi a Chronologie-t, de az O7-13-at nem.
Hozzászólások