Én sokáig azt hittem, hogy mostanra már mindenki ismeri őket, de ahogy
mesélgettem arról az embereknek, hogy a No.4 fogok írni, szépen kisült, hogy
azért ez még koránt sincs így, úgyhogy itt az elején tartanék egy kis
ipszilonológiát, amit a fanok átugorhatnak.
A banda 2000-ben alakult, nem
szeretik, ha bekategorizálják őket, ami valóban nehéz feladat.  Zenéjük egyedi,
bár erősen érzékelhető benne a Radiohead, a Nirvana, a Blur és a Pearl Jam
hatása. Az elmúlt 8 év során, lassan lépcsőzetesen lépegettek egyre feljebb és
lettek az alternatív színtér egyik meghatározó csapata.
Amellett, hogy
zenéjük változatos, azért megvannak azok a jellegzetességek, amelyekről egyből
rá lehet ismerni. A No.4 is szépen szaladgál a stílusok és hangulatok között,
mégis végig uralja egyfajta derűs apátia, amolyan „szar hely ez a világ, de
fütyülök rá” mentalitás, ami mindenkit meg fog érinteni, aki korábban lázadó
volt, de mostanra az élettől megszelídülve (ha nem is megbékélve) nézegeti a
világ dolgait.
A zene maga játékosan ugrál a rockandrolltól, a magyar
népzenén át a popig, számtalan stílus szólal meg. Véleményem szerint az album
csúcspontjai a lágy zongorával induló „Rubikernő” aminek furcsa ütemvilágát
bizony szokni kell, de utána nagyon is élvezhető; illetve az egyértelműen
Radiohead-es világú „Azt hittem érdemes” amivel komolyan elakadtam az album első
meghallgatása közben, mert muszáj volt négyszer-ötször visszatekernem és újra
meghallgatnom. A dal nagy része tulajdonképpen csak előkészítése a nagy lezáró
szekciónak, ami szabályszerűen földbe döngöli az embert. 
Ami a szövegeket
illeti, nekem mindig voltak fenntartásaim a 30Y-al szemben, mert kicsit
erőltetettnek éreztem őket, most sincs ez másképpen, de azt azért el kell
ismerni, hogy kreatív és hangulatos.
Összességében kíváncsian várom a
november 7-i lemezbemutató koncertet, már csak azért is, mert a 30Y egyike
azon zenekaroknak, akik élőben az igaziak, zenéjük a színpadon sokkal inkább
érvényesül, mint az albumokon, ilyesformán a CD-ik leginkább arra valók, hogy
felkészülhessünk a koncertekre. Ez az album szépen illeszkedik a sorba, akik
eddig szerették őket, ebben sem fognak csalatkozni. Akik eddig nem csípték őket,
azok ezzel sem fogják megszeretni őket.