Luke Slater honlapjára keveredve egy látens homoszexuális pasi képe fogad. Nos, elsőre nem tudtam hova tenni, ez az arc és ez a zene, elég nehezen fér össze. Ha Ralph minimál, akkor Luke hiperminimál. Ez, az anyagon túl pörgött srácok zenéje. A techno vegytiszta hangzása, márha ezt lehet annak nevezni. Na ez már tényleg a határaimat súrolja. A második számnál mintha egy gumilabda pattogna két hangjegy között és közben, persze az abszolút szabályos ütemek pörögnek, de vagy 2 percig változatlanul. Hát hogyha ez zene, én vagyok maga az angol királynő. A honlapján azt írják róla, ő az angliai techno alkimistája. Nálam aranyat nem tudott csinálni, de még vasat se nagyon. Ha már ennyire nem jön be a zenéje, azért legalább múltja van a srácnak, az első albumát már a forradalmi rendszerváltós időkben kiadták, 1989-ben. Részemről nem sok újdonság van a cd-n, ehhez az időszakhoz képest sem. A techno nagy aranykorát élte a 90-es években, lényegében hozzáadni ahhoz képest bármit is így a 2000-es években már szerintem nem nagyon lehet. Lejárt az ideje, nem tud hova fejlődni. Egy kis pihenőt ígér a Doin' it című száma, ami bár nem jobb, mint a többi, de legalább van benne némi dallamosság. A legbrutálabb szétvágása az én szótáramban a zene melletti definíciónak, az a She'z satan inst. című szám. Otthon, teához, vagy kellemes délutáni csevelyhez semmiképp sem ajánlanám. Akit pedig nem kattantanak ki eléggé a mindennapok, és kedve lenne még egy kicsit felidegesítenie magát, az egész nyugodtan fogyassza kávéval vagy más drogokkal.
Hozzászólások