Élet elvitelre – Új Szabó Balázs Bandája-lemez

2014. 03. 31. 00:00 - antropos.hu

Három év szünet után új albummal jelentkezik a Szabó Balázs Bandája. A március 26-án megjelent Élet elvitelre című lemez az eddigieknél sokszínűbb, eklektikusabb világot képvisel.

-Milyen lemez az Élet elvitelre?
-Otthonos, organikus, nehezen definiálható stílusú. Újszerű is, de ismerős is.

Népzenéből és undergroundból, Cseh Tamásból és a kortárs indie dalszerzői

hagyományból is építkezik – leginkább pedig Szabó Balázsból. Nevezhetjük

kamarafolk-pop-nak, de csak ha feltétlenül muszáj kategóriát találni hozzá.

Balázs tizenéves kora óta csiszolja ezt a formát, ebben találja meg leginkább

önmagát. Gyerekkori emlékekből és nosztalgiából építkezik, mintha egy

ismerős szobában járnánk, ahol már nagyon rég voltunk és minden apró

kis tárgyról eszünkbe jut valami. Letisztult, kreatív, személyes, önironikus-

önreflektív és őszinte zenei nyelv ez.

-Mit kell tudni a dalokról?
-Az egészen csendes, merengő daraboktól a már-már gogolbordellós pörgésig

bátor, széles ívet húz a tizenkét track. A hangszerelés és a dalok lényege

azonban Szabó Balázs Bandájának rögtön felismerhető, akusztikus gitárokra

és vonós hangzásra építő világán belül marad, néhány meglepetéssel. Ilyen

például a Hétköznapi című dal, amelyben két új hang is megszólal: az egyik

Julie Rens belga énekesnő, akit a Brüsszelben tanuló Harcsa Veronika

ajánlott Balázs figyelmébe. Julie alapvetően jazzénekesnő, eddig főleg

hiphop-jazz fúziós projektekben dolgozott, 23 éves kora ellenére azonban

már szólóban és több zenekarban (Akro, Brain Snob, Superphat) is sikeres.

Ugyanebben a dalban vendégszerepel Pagonyi András tangóharmonikás

is, akit többek között a Kowalsky meg a Vegából, illetve színházi

produkciókból ismerhetünk – az ő játéka igazi franciás, kávéházi hangulatot

csempész az amúgy is színes összképbe.

A másik újabb fejlemény, hogy a klasszikus költők után most egy kortárs

szerző, Grecsó Krisztián két verse is szerepel az albumon. Grecsóval már

többször is felléptek közösen, a 2012-es Aegon Művészeti Díjon is ketten

osztoztak, azóta barátság szövődött közöttük.

„Balázs új lemeze játszik velem, úgy játszik, hogy az csoda, nagyon jó,

hogy fáj, hogy tűrni kell, hogy ez az élet, így van, ahogy, ennyi jut belőle.

Elvitelre. Most értettem meg, mint jelent vigadni, ha sír a szív. És hogy én

is ott lehetek a muzsika közelében, különös kegy. Az átzenélt, mosolygott,

csöndes vagy hangos esték, kedvünktől függően, finom pálinkák, jó

kolbászok. Így készültek a dalok. Telt az idő a konyhában, nálam vagy

nála, és akkor ebből lett ez a két dal. Halálról és szerelemről. Mondjuk, mi

másról lehetne beszélni.” (Grecsó Krisztián)

Az Apám a vadludakkal és a Bujkáló lírai visszavágyódás a gyerekkori

emlékek világába, ahol a mesék még szerves részei a valóságnak, mintha

régi fényképeket, vagy inkább gyerekrajzokat nézegetnénk, vagy egyik

kedvenc gyerekkori mesénk újranézése után álmodnánk valami szürreálisat.

Előbbi ennek melankolikusabb, utóbbi zaklatottabb, szenvedélyesebb oldalát

mutatja meg.

“Az Apám a vadludakkal első sora egy kisgyerek szájából hangzott el és

annak ellenére sem akartam rajta változtatni, hogy értelmetlennek hat.

Ebből az egy sorból íródott ugyanis az egész dal – apám jutott eszembe

erről, aki sajnos már nem lehet e világon, csak a csönd maradt utána,

aztán csak írtam, csak írtam…” (Szabó Balázs)

A lemezen szereplő harmadik dal, a Faragatlan herceg volt az első szám,

ami erre az albumra íródott és szinte változatlan formában került fel a

lemezre. A lemez egészét meghatározó folkjegyek a legutolsó dalban járnak

a csúcsra: hangszerelésében és szövegében az Adjon isten rózsám áll a

legközelebb az igazi táncházas ropáshoz – a szakítós búcsúdal vezet ki ebből

az 52 perces, hazafelé tartó utazásból.

“A Bujkáló egy hajnali vonatút, egy ablakon csüngés fáradt, boldog filmje.

Egy bábelőadásra utaztam épp vidékre, amikor született és a napfelkeltét

úgy szaggatták az elsuhanó fák, mintha egy régi mozgófilm lenne, és talán

csak az álmosságtól, de úgy tűnt néha, nem is a vonat mozog és nem is

a fák, csupán a nap bolyong a fák között és én csak üldögélek és nézem

mozdulatlanul mindezt…” (Szabó Balázs)

-Kik dolgoztak még a lemezen?

-Az új albumon talán még az eddigieknél is komolyabban van jelen a folk-

és világzenei vonulat. Az erősebb folkhatás alatt született dalok felvételénél

vendégként két népzenész is dolgozott: Fekete Márton „Kispuma” brácsán,

Molnár Péter pedig nagybőgőn. A lemez zenei rendezője – Szabó Balázs

mellett – az a Weyer Balázs, aki a Womex és a World Music Charts Europe

zsűrijének is tagja és a Bartók Rádió világzenei műsorait is szerkeszti.

„Olyan tudatos, annyira belülről fakadó elképzelésekkel rendelkező

előadónál, mint Szabó Balázs, egy zenei rendezőnek csak annyi a dolga,

hogy segítsen megvalósulni a művészi koncepciót. Egyébként meg élvezze

az utazást, és amikor nem kell beavatkozni, akkor lehetőleg ne legyen

nagyon útban, hanem változzon rajongóvá, akit épp csak beengedtek a

stúdióba.” (Weyer Balázs)

Az ütősszekció az eddigi jazzes, finom modorból kilépve groove-osabb,

bátrabb hangot üt meg a lemezen, a cselló pedig még hangsúlyosabb

szerepet kapott. Az albumon Ferencz László dobos, Ölveti Mátyás csellista,

Harangozó Sebestyén gitáros és Acsády Soma basszusgitáros működött

közre. A dalokat ez év februárjában, a Tom-Tom stúdióban rögzítették. A

felvételeket hangmérnökként Dorozsmai Gergő, a Moog zenekar dobosa

készítette. A borítót Lossonczy Bazsó tervezte, aki az utóbbi időben gyakran

dolgozott a zenekarral.

-Kicsoda Szabó Balázs?

-Szabó Balázs tizenéves kora óta gitározik és énekel verseket és saját dalokat.

Első, 2004-ben megjelent lemeze is Faludy-művek megzenésítése volt.