-Hogy fogadta a közönség az új formációt?
-Sokan szerintem a mai napig nem tudnak mit kezdeni ezzel az új felállással. Markánsan elkanyarodtam attól, amit Hrutka Robival csináltunk, miközben az emberek fejében még az a fajta hangzás él, amit korábban megszoktak tőlünk. Ez most egy kifejezetten húzós-zúzós rockbanda, amit Moldvai Márk egy kis elektronikus hangzással spékelt meg.

-Miért váltottál stílust?
-Ehhez volt kedvem. Létrehoztunk egy nekem nagyon tetsző keveredést a rock- és az elektronikus zenéből, ami aztán még egyet csavarodott, ahogy Pásztor Samu bekerült a zenekarba. Ő egy jó értelemben vett klasszikus rockgitáros, és teljesen megváltoztatta a zene hangképét. Ez adott egy nagy löketet, amiből aztán szépen kikerekedett, hogy mi az, amit mi így négyen szeretünk csinálni.

-Mondtad, hogy a közönség nehezen veszi a váltást. Nem merült fel, hogy ne a Te neveden fusson a produkció, egy olyan néven, amihez már kötnek egyfajta stílust?
-Az tűnt logikusnak, hogy egy már „bejáratott” névvel könnyebb lesz boldogulni, de közben valószínűleg az történt, hogy az emberek többségében nem változott semmit ennek a névnek a jelentése. Pedig nagyon változott.

-A következő anyagok is ilyenek lesznek?
-Nagyon valószínű. Bár ki tudja. Már egy éve nem írtam dalokat, és már nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek, ha elindulnak kifelé a fejemből. De azért úgy hiszem, olyanok, mint amilyenek az utóbbi lemezre is felkerültek. Amikor dalt írok, mindig előttem van az az ember vagy csapat, aki aztán majd elő fogja azt adni, és most biztosan ez a csapat lesz majd bennem.

-Szoktál megrendelésre írni?
-Sosem tudtam. Előfordult már, hogy felkértek egy bizonyos dalfajta megírására, de rendelésre egyszerűen képtelen vagyok dalt szerezni, minden ilyen vállalkozásba beletört a bicskám. Kénytelen voltam visszaszólni, hogy sajnálom, nem megy. Vannak ihletett időszakaim, egy-egy nap, amikor leülök zenélni, és rögtön kijön egy dal, aztán két hónapig megint semmi.

-Gondolom, akkor a lemezek megjelenését is erősen befolyásolja, hogy mikor jön ki belőled egy albumnyi anyag…
-Mostanában nagyon megváltoztak a dolgok, egyre kevesebb értelmét látom egyáltalán nagylemezt készíteni. Szerintem ez a műfaj gyakorlatilag halott. Nincs már az, mint régen, hogy a rajongók remegve várják a kedvenc együttesük két hónap múlvára ígért lemezét, amit aztán szépen végighallgatnak majd az elejétől a végéig. Ma már mindenkinek több ezer darabos dalgyűjteménye van különböző előadóktól, amit össze-vissza hallgat. Nagyon ritkán hallgatnak az emberek egybe albumokat. Sokszor hiába csinál az ember tizenkét dal, abból 8-10 teljesen elveszik, mintha nem is lenne. A rádiók is maximum 1-2 dal játszanak egy nagylemezről.

-Ez azt jelenti, hogy ezentúl lehetséges, hogy csak online fogtok dalt megjeleníteni?
-Igen. Lehet, hogy annak van értelme, hogy egy-két dalt megcsinálunk, feltesszük az oldalunkra, hagyjuk, hogy legyen egy kis élete, majd két-három hónap múlva kirakjuk a következőt. Ráadásul mostanában rendkívül felértékelődött az állandó jelenlét, folyamatosan produkálni kell valamit az internetet, és ha az ember néhány hónapra eltűnik, mintha meg is szűnne létezni.

-Hogy látod ma a magyarországi zenei életet?
-Hát annyira nehéz a helyzet mostanában, hogy már csak azok maradnak benne, csak azok csinálják, akik egyszerűen nem képesek mást csinálni, annyira jön belőlük természetesen, ösztönösen a zene. A nagy pénz eltűnt az iparból, ami nagyon-nagyon sok felesleges embert vonzott, ők – és ezt akár pozitívumnak is értékelhetjük – talán el fognak tűnni a palettáról. De úgy érzem, hogy valami nagy átformálódás kezdetén vagyunk. Valahogy meg kell, hogy oldódjon ez a rendkívül mostoha helyzet, ami a zenei életben most uralkodik. Sajnos még mindig az üzletemberek diktálnak, akik betegesen ragaszkodnak a már bejáratott utakhoz, emiatt egyre nagyobb a nyomás, hogy az ember olyasmit csináljon, ami már egyszer siker volt. De kell, hogy legyen vége ennek valahol. Rá fognak jönni az emberek, hogy minden, amit hallanak a rádióban, azt már egyszer hallották korábban, és akkor meg fog születni az igény, hogy végre valami új szülessen. Szerencsére mindannak, ami a tévéből ömlik, amiről tudjuk, hogy csak egy nagy lufi, nincsen semmi köze a valódi zenéhez, ahhoz, ami a klubokban vagy a fesztiválokon a színpadon szól.

-Tudom, hogy Te a saját formációdon kívül sokat játszol más csapatokkal is, mostanában kikkel zenélsz együtt?
-Idén a Tátrai Banddel játszottam, megy a Magyar Atom is Tibusszal (Tátrai Tibor – szerk.), Szilárddal (Quimby – szerk.) is volt egy pár koncert a nyáron. Kardos Janóval (Kardos-Horváth János – szerk.) csináltunk felvételeket, játszottunk is párszor.

-Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
-Semmi különös nincsen. Engem mindig az motivál, hogy minél többet zenéljek, akármilyen formában. Tudom, hogy fogok dolgozni megint Kardos Janóval, lassan a saját bandánkkal is kellene csinálni új dalokat… Az biztos, hogy szeptemberben sokat fogunk játszani, aztán novemberben kicsit visszavonulunk, hogy rákészüljünk a decemberi A38-as koncertünkre, amit szeretnénk, ha különlegesre sikerülne.