Ez a testvérkiadvány is, ami tulajdonképpen a zürichi Drumpoeat Community
szerzői munkásságának eredményét hívatott az eddigieknél még jobban
elterjeszteni a világban, a fenti gondolatmenetet támasztja alá. Friss, szellős,
mégis letisztult és nyugodt elektronikus zenét hallgathatunk. Egy igazán meleg,
verőfényesen napsütéses délutánra találták ki, amikor az embernek nincsen semmi
tennivalója, de ha lenne, sem tudna mást csinálni, mint feküdni és pihegni. No,
ilyenkor kell betámadni magunkat ezzel a koronggal! Lassan egyre több ilyen
alakom lesz, és ez a lemez tényleg megadja a módját. Azoknak viszont, akik
idegenkednek a kaffogó doboktól vagy a sinus-hullámok mentén hajíltott
dallamoktól, nem ajánlom ezt a lemezt. De sose feledjük, hogy a legtöbb művészt,
legyen az festő, költő vagy zeneszerző soha nem ismertek el a saját korában.
Általában mindig csak az utókor fanyalgott: ha jobban odafigyeltünk volna…
Hozzászólások