-Facebook oldalatok szerint 2011 eleje óta dolgoztok együtt ebben a formációban. Előtte is létezett a Pilot?

Popovics Gergely: -2011 eleje előtt csak a zenekar egy része próbált kísérletezni azon, hogy hogyan lehetne élő hangszerekből elektronikus jellegű hangzást kicsikarni. Azért írtuk fel azt az időpontot, mert ugyan a banda többsége már akkor is dolgozott a mai hangzás kialakításán, de többnyire ez csak szárnypróbálgatás, egy-egy zenei ötlet kidolgozása volt. Emellett akkoriban sok időnket tették ki a kezdeti beszélgetések, egyeztetések, a koncepció kialakítása.

-8 tagból áll a zenekar. Hogyan találtatok egymásra?

P.G.: -A kezdeti ötlet már évekkel ezelőtt megvolt, mikor a trombitás ikrekkel egy másik formációban játszottam együtt. Mi hárman mindig is szerettünk volna egy ilyen bandát, de csak halogattuk, hogy elkezdjük. Aztán egy sörözés alkalmával eldöntöttük, hogy belevágunk. Ha akkor tudtuk volna, hogy mekkora meló már az is, hogy igazán lelkes tagokat találjunk, szerintem most is csak azt mondanánk, hogy majd jövőre… Szóval eldöntöttük, hogy milyen hangszereket szeretnénk még és elkezdtük felkutatni azokat az ismerősöket, akik az adott hangszeren játszanak. Volt néhány félre sikerült próbálkozás, azért is állt össze nagyon nehezen a mai formáció. Mégis úgy érzem, hogy a mostani 8 ember nagyon jól kijön egymással, folyton együtt lógunk, ha kell, ha nem.


-Az elmúlt egy évben mi minden történt a zenekarral? Elértétek azt, amit kitűztetek magatok elé? Voltak egyáltalán konkrét célok?

PG: -Az utóbbi egy évben a sok fárasztó és néha sikertelen kísérletezés végül meghozta gyümölcsét. Mindenkinek sikerült megtalálni a szerepét ebben a zenében és ma már sokkal gördülékenyebben írunk számokat, mint előtte. Ezen kívül sikerült véglegesíteni a formációt, ami egy ilyen soktagú zenekarnál nem egyszerű feladat, mégis nálunk valahogy minden taggal egyre nagyobb lett a lendület.
Egyébként a fő cél az volt 2012-re, hogy összeállítsunk egy koncertnyi színvonalas műsort és azt hiszem ez egy kis késéssel sikerült is.
Sándor Miklós: Mivel a hangszeres tagok zenei előélete nem ezen a vonalon alakult ki, így időbe telt, amíg megtaláltuk a megfelelő eszközöket, amikkel egy igazán saját sound kerekedett. Ez nem jelenti persze azt, hogy nem nézegetjük továbbra is az újdonságokat, elektromos kütyüket.

-Az ember azt gondolná, hogy ha fiatalok zenekar alapításra adják a fejüket, először gitárt ragadnak és rockzenét kezdenek játszani. Miklós utalt is rá az imént, hogy nem egy zenei vonal felől érkeztetek…
PG: -Nem, sőt mindannyiunknak ez az első elektronikus zenekara. De mi is, mint mindenki a csörömpöléssel kezdtük még évekkel ezelőtt, viszont mindig is nagy álmunk volt egy ilyen banda.

Nagyon érdekes a stílus, amelyet képviseltek. Drum and bass-t játszotok élő hangszerekkel. A magyar könnyűzenei viszonyokra egyébként is jellemző a szűklátókörűség.

-Hogy tapasztaljátok koncerteken, van masszív bázisa ennek a zenének?

PG: -Azt hiszem egyértelmű, hogy a mai közönség egyre nyitottabb az elektronikus zene iránt. Ezt manapság dj-k játsszák, amire jobb híján igen nagy az igény. Pedig egy többtagú zenekar sokkal izgalmasabb és változatosabb zenét tud játszani. Mi megpróbáljuk a számainkban kihasználni, hogy minden egyes hangszeren külön ember játszik, próbálunk reagálni egymás játékára és minden hangsávot változatossá tenni. Szerintem egy jó dj is csak a buli hangulatára tud reagálni azzal, hogy mit tesz fel, viszont egy hangszerrel lehet az egész zene dinamikáját változtatni. Így szerintem sokkal emberközelibb zenét lehet játszani, mint lemezről. Ezen kívül a színpadon is jobban mutat egy élő zenekar, mint egy pult mögött álló dj.
Ádám Szabolcs: Nekem az a tapasztalatom, hogy azoknak az embereknek, akik szeretik a drum and bass-t, nagy hányada nem volt még élő koncerten. Talán emiatt lehet majd érdekesség számukra egy olyan zenekar, ami (kisebb nagyobb sikerrel) az Ő szívükhöz közel álló zenét játszik, csak élő hangszerekkel.

-Hogyan tudjátok összeegyeztetni az időtöket, hogy mind a nyolcan jelen legyetek mondjuk egy próbán?

P.G.: -Ez egy nagyon jó kérdés, sajnos nagyon nehéz ennyi embert összehozni. Az utóbbi időben minden héten egy próba időpont fix, akkor általában mindenki jelen van és egy-két alkalommal olyan próbát tartunk, ahol a zenekar egy része – pl. a hangszeresek – is tud magában haladni. Vannak olyan próbák is, ahol csak egy-egy hangszer hangszínét állítgatjuk, ilyenkor általában elég 2-3 ember.

Á.Sz.: -Eleinte nagyon nehezen ment, sőt, volt olyan, hogy megünnepeltük, hogy mindenki ott volt próbán…

Ugyan újságírói alapszabály, hogy a zenekar nevéről nem nagyon érdemes érdeklődni, de a ti esetetekben kivételt teszek. Pilot névvel létezik/létezett több formáció is. Volt skót pop-rock zenekar, létezik német fiúcsapat, sőt, még egy ázsiai formáció is, akiknek legnagyobb slágere a Sepanjang Hidupku.

-Nem féltek, hogy ebből később probléma lehet, amikor elindultok a világhírnév felé?

P.G.: -Szerintem egyáltalán nem ciki a zenekar nevéről kérdezni, hiszen állítólag két dolgot csinál az ember őszintén: meghal és nevet ad.
Mi próbáltunk olyan nevet adni a zenekarnak, ami egyrészt könnyen megjegyezhető, leírható, másrészt kapcsolódik a zenekar szellemiségéhez. A Pilot név azért merült fel, mert ezt a szót a kísérleti fázisban lévő dolgokra is használják és mi is kísérletezünk ebben a műfajban és ezt nem is szeretnénk soha feladni, mindig szeretnék feszegetni mind a saját határainkat, mind a stílusét.
A név egyezésről is sokat beszélgettünk, de végül arra jutottunk, hogy nem valószínű, hogy össze fognak minket keverni egy ázsiai, vagy egy skót zenekarral. De arra az esetre, ha mégse lenne egyértelmű a “PILOT” után szoktuk biggyeszteni, hogy “live dnb”.

Dalaitokra én eddig csak a Youtube-on akadtam rá.

-Tervezitek esetleg fizikai formátumba is megjelentetni a jövőben munkáitokat, vagy szerintetek is már csak digitálisan van értelme zenét megjelentetni?

P.G.: -Egyelőre biztosan nem szeretnénk fizikai formában megjelentetni semmit, hiszen manapság nem sok értelme van. Mostanában kezdi minden zenész belátni, hogy a kiadók és a velük járó herce-hurca csak púp a hátunkon. Sokkal fontosabb, hogy megismerjék a zenénket és utána eljöjjenek koncertre az emberek ha tetszik nekik. Persze erre mondhatják azt sokan, hogy a kiadók támogatják a felvételek készítését, de szerintem egy kis befektetéssel és hozzáértéssel otthon, vagy a próbateremben is jó minőségű felvételeket lehet csinálni. A kész anyagot meg pillanatok alatt szét lehet szórni neten. Így az igazán értékes zenészek sokkal inkább fennmaradnak, hiszen nem csak a kiadók által megidealizált bábok élnek meg és foglalják a helyet a színpadon, hanem azok akik jót és jól játszanak.

Á.Sz.: -Az még lehetőségként fenn áll, hogy egy demo cd-t felveszünk, és promóció gyanánt elosztogatjuk, avagy koncerten egy jelképes összegért adjuk. Én személy szerint jobban szeretem, ha egy előadónak a kezembe kerül lemeze, akárcsak emlékként is, hiszen az egy kézzelfogható dolog, nem úgy, mint a számítógépen nullákból és egyesekből álló mp3-fájl.

-Ha jövő ilyenkor ismét leülünk beszélgetni, miről szeretnétek beszámolni? Mit terveztek mostanában a zenekarral?

P.G.: -Egyre több számon dolgozunk és úgy tűnik kezd kialakulni egy rutin, ahogy azokat összerakjuk. Ezért egyre gyorsabban és egyre jobb saját számok születnek. Jövő ilyenkorra szeretnénk egy hosszabb koncertnyi repertoárt, aminek többsége saját szám.
Szoktuk mondani egymás közt, hogy “Célozd meg a Holdat és dobd át a kerítést!”, szóval remélem a jövő évi interjút már az európai turnénk egyik állomásán adjuk. De talán a legfontosabb mégis az, hogy jól érezzük magunkat együtt, és ha ez megvan, akkor már nem csináljuk hiába.
S.M.: Azért a nyarat nem csak az új zenék írásával fogjuk tölteni. Lassan körvonalazódnak tavaszi, nyári bulik. Ezek az alkalmak mindig nagyon jó csapatépítők: jót tesznek nekünk és a nótáknak is. Egy-egy sikeres este (pláne szabadtéri) hatalmas lendületet tud adni. Ezeket a hullámokat mindenképpen meg akarjuk lovagolni a születendő daloknál.

-Mikor lehet titeket legközelebb élőben hallani és hol?

P.G.: -Legközelebb a Cökxponban lépünk fel április 20-án, utána pedig május 19-én az R33-ban.