Dopeman: Az eredeti gengszter

[CLS]

2008. 06. 07. 00:00 - antropos.hu

Magyarország gengsztere már a sokadik albumánál tart, művészi karrierje szinte egyidős az új szerkezetű józsefvárosi gettóval, s az elmúlt évek - filiszterszemszögből - pozitív változásai fellelhetők új munkáján is.

Mindezek fényében talán nem elhamarkodott kijelentés,
hogy a legérettebb Pityinger-produkcióval van dolgunk, amely minden
erénye ellenére sem fogja a rajongótábor drasztikus növekedését
eredményezni. Hazánkban létezik egy társadalmi réteg, akik számára az
élet forgatókönyve Dopeman lemezein érhető tetten, s vannak –
szerencsére ők a népesebb tábor -, akik számára mindez zeneipari
produktum, poén, stb. Természetesen itt is a klasszikusok nyomdokain
halad a két Pityinger tesó, a főbb témakörök nem változtak: csajok,
narkó, bűnözés, néhol azonban éneket! is hallunk, igazi ritmusokat,
rafináltabb hangszerelést, zenei utalásokat. Ha lefejtjük az egyébként
már-már tizenkettes karikával beadható megmondós mázat, kapunk egy
közönséglemezt, laza hip-hop vagy rap-szerzeményekkel, korrektnek
nevezhető hangszereléssel, s néha egy kis soul vagy funky is becsúszik.
Az továbbra sem kérdéses, hogy az elkövetkező fél évben mi fog szólni
ebül szerzett fekete A8-asok és hasonlók mind a tizennégy
hangszórójából, mi fog üvölteni a nyitott ablakon keresztül a Tolnai
Lajos utcai RK felé, vagy mi lesz a csengőhang a “tizenkettőbe’
köcsögtől behúzott” fullos Nokián, pedig angol nyelvű szám is található
a korongon. Az album borítóján természetesen korunk két vezető
politikusa virít egymás mellett, egyetlen célkeresztben. Mindez azért
is furcsa, mert a dalokban lefestett alakok mindkét éra alatt remekül
éltek, élnek. Talán szerencsésebb lett volna Kádár János eszmei
örököseit célpontnak választani. A lemezre préselt mackós háton feszítő
N.W.A. – tetkó pedig kissé erős…