Dolores O’Riordan: Are you listening?

A rég elfeledett ír hangzás visszatért, kicsit más felállásban.

Dolores O’Riordan: Are you listening?

Warner

2007. 07. 04. 00:00 - antropos.hu

Dolores O'Riordan a hatalmas sikereket elért ír banda, a The Cranberries énekesnője most szólólemezzel rukkolt elő, ami a 'Are You Listening?' címet viseli. Az album első ránézésre, már ami a külsőt illeti nagyon visszafogott, komoly, egyszerű. Mikor a lemezt feltesszük, és elkezdjük hallgatni a borító hangulatát is tükröző zenét kapunk, az első dal ugyanis egy melankolikusabb nóta. Aztán indul a zúzás, a második szám első pár másodpercében már tudjuk is - ha a név alapján nem ugrott be rögtön - honnan olyan ismerős az arc és a hang.

A The Cranberries zenekar énekesnőjének szólólemezét hallgatjuk. 2003 óta eltűnt a zenekar, ami részben talán utolsó lemezük (az addigi sikereikhez mért) sikertelensége miatt lehetett. Azóta az énekesnő privát, családi életére összpontosított, és készítgette szólólemezét, amit most a kezünkben tarthatunk. A lemezen már 4 éve el kezdett dolgozni. Az összes dalt maga írta, de ez egyáltalán nem meglepő azoknak, akik tudják, hogy a The Cranberries-ben is fő dalszerzőként tevékenykedett. A rajongóknak nem fog csalódást okozni a lemez, mert olyan, mintha The Cranberries albumot hallgatnánk. A különbség csak annyi, hogy a zenészek nem ugyanazok. A hangzás, a stílus maradt. A dalok itt is nagyon jól kiemelik az énekesnő hangját. Ami kicsit meglepett, hogy van a lemezen két dal, ami (legalábbis az eleje) engem nagyon emlékeztet az ‘Amélie csodálatos élete’ című film zenéjére. Ezt, a jó öreg The Cranberrieses hangzással nekem kicsit furcsa összeegyeztetni, de mindenképp érdekes. Dolores közreműködő zenészei a Demarchi testvérek, basszusgitárosa Marco Mendoza, akit a Soul Sirkus, Thin Lizzy és Whitesnake zenekarokból ismerhetünk, dobosként pedig a Therapy? ütősét Graham Hopkins-t hallhatjuk a lemezen. Bevallom őszintén, én soha nem voltam egy The Cranberries rajongó- bár mindig tetszett a zenéjük, egyedülálló stílusuk- ez a lemez bejön. Hangulata picit azt a korszakát idézi életemnek, amikor “befordulós”, melankolikus zenéket hallgattam. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ez az album “befordulós” lenne, csak jó nosztalgiázni kicsit. Szerettem azt a korszakot.