Danny Massure: Soledad

2008. 05. 09. 00:00 - antropos.hu

Elég nehéz megbarátkozni a digitális kiadók, gyakorlatilag semmilyen hanghordozón sem megjelenő kiadványainak gondolatával. Aztán, az idő múlásával, meggyőz a tudat, miszerint ezzel a módszerrel nem csak a zeneszerzők, hanem maguk a hallgatók is sokkal jobban járnak.

Így, például ez a digitális 7”-es, a maga 2 számával biztosan nem jutna el annyi
emberhez és annyi helyre, mint most: ráklikkel, kifizet, letölt, átmásol,
hallgat – úgy néz ki, tényleg ez lesz az ezredforduló megoldása. Ez a megoldás
pedig üdvözítő, ha ilyen muzsikák, mint ami ezen a maxin van, csak még több
teret nyerhetnek maguknak. Had lelje örömét egyre több és több ember az ilyen
puha és kellemes melódiákban. Nincs bennük semmi új és forradalmi, egyszerűen
csak jók. A címadó dal kifinomultan kalandozó dallammenetű, melody-breaks-re
hajazó változata mellett, Ben Dean house-osabb irányba hajló remixe is megmaradt
az eredeti gitár és fúvós téma felhasználásánál ugyan, de ettől még 2 teljesen
eltérő hangulatot hallhatunk a kiadványon. Mindenki jegyezze meg a seattle-i
fiúnak a nevét! Ahogy eddig már párszor, ezek után is biztosan fogunk még tőle
és bandájától emlékezetes pillanatokat szerző számokat kapni.