Kicsit Björk, kicsit Röyksopp, és kicsit Lamb is, de hát kit érdekelnek az ilyen-olyan hatások, ha ezeket a gyönyörű hajlításokat hallja, miközben a privát vattacukor felhőjén utazik. Lágy, zamatos és szenzitív, gyönyörűen megkomponált, barackszínű; és kissé beteg, melankolikusan absztrakt dalok, aminek eredményeképp már sokadszorra hallgatom újra az albumot, mégis mindig valami meglepetés buggyan fel az egyik sarokban. Félelmetesen eklektikus, van itt trip-hop, lo-fi, indie, jazz, country, pszichedélia, akusztikus gitár és sok furcsaság, ahh.. csemege.
Erre megszületni, szeretkezni, papírt aprítani a MÉH-ben, és megdögleni kell. Rajta van az élet, megénekelve és zseniálisan megzenésítve vagyon, például Lambchomp-tagok (country-banda) által. Az új Flaming Lips mellett eddig ez az album az idei év nyertese. Lehetne atomjaira szedni minden számot, és kivesézni őket, hogy aztán a boncasztalon a darabkákat már sose lehessen összerakni egy egésszé, úgyhogy erről most inkább leteszek.
Nem akarom, és nem is lehetne bántani ezt az albumot, úgy tökéletes ahogy van, 11 számnyi tömör gyönyör, ami
KIHAGYHATATLAN!
De tényleg.
Hozzászólások