Bujdosó János gitáros, perkás, billentyűs, zeneszerző 2002-ben már kiadott egy filmzenéket tartalmazó lemezt Yolk of freedom címmel, a Chakra Hacker formáció bemutatkozó lemeze azonban szuverén egész és hét kiváló muzsikus (+vendégek) együttes alkotása. A fentebb említett délszláv úriember talán a helyenként vastag fúvós orkán és a feszes talpalávaló miatt ködlik fel, bár a lemezen sok helyütt előforduló keleti hangulatok és keleti hangszerek (Trixi Superdark – tabla, Said Tichiti – bendir, qarqaba, darbuka) inkább a Besh’o’drom zenéjéhez közelítenek. Mindez azonban túl dzsesszes, hogy alter vagy világzene legyen, viszont kellőképpen ragadós ahhoz, semhogy öncélúvá váljék. Természetesen mindenki messze átlagon felül teljesít (Lukács Gábor – szaxofon, Abbas Murad – pozan, Szőnyi András – billentyűs, Hevesi Nándor – basszer, Halmos András – dobos, Gál Zoltán – perkás), a középpontban mégis Bujdosó János virtuóz gitárjátéka áll, ezernyi hangulati váltással, régvolt idők felidézésével. De lehet, hogy csak számomra…

A kilenc tétel némelyike csupán többszöri hallgatás után nyílik meg, s van benne egy csipetnyi a boldog békeidők levegőjéből, sőt néha a 1960-as évek olyan neves gitárcsapatai is felütik fejüket, mint a Shadows vagy Spotniks. Nyugati-parton játszódó szörfös filmekben lehet hallani hasonlót, sokkal több torzítással. Nyitó tételként a Bondage of Buildings száműz sosemvolt mozikba latinos lépésekkel, melyet meg-megszakítanak harsány esztrádfuvallatok, mondjuk a Mambo kingsből. Ragyogó tétel ez, simogató basszussal, a végére kiteljesedő latin táncházzal. A Cause I Cannot Sleep már hűvösebb tájékra evez, a leginkább dzsesszes/alteros szám, melynek vannak szép hagyományai hazánkban. Hirtelen megtörik a lendület, s az egyik legszebb dal nyűgöz le: Blood Hit Parade. Laza bossa egy más országban, talán más időben vagy más életben, s alig hiszem, hogy ne lennének tömegek, akiknek bejön ez a játékos, fülledt atmoszféra. Még nálunk is. Sajnos csak négy és fél perc…
A szörfös, bringásrendőrös életérzés a Lotto Rozalival visszapenderíti a móló felé kacsingató párokat, s méltóan egy időtlen pszichedelikus táncesthez, drámai váltással máris a 1970-es évek progresszív vizeire értünk. E dal második fele egy savas őrület, Mars Volta rajongóknak ajánlott. Megérkezünk a közel-keleti szektorba a Highest Garden in Paradise nyomában, s mielőtt elnyelne a kavalkád, még betérhetünk az erre kirendelt helyiségbe egy kis katot rágcsálni. Egyébként a világzenei utazást néha megszakítják nyugati rakkenroll és/vagy filmzenés futamok, ez nagyjából az album egészére igaz. Instrumentális produkció lévén érdemes figyelmet fordítani a kiváló dalcímekre. Is.
A Blood Hit Parade egy minden klasszikus és modern tánctrendet tartalmazó, de nem loopokból összeollózott, igényes jazzrock/world/stb eklektikus lemez, óriási szólókkal, merengő és fékevesztett, elegáns és vásári, koncerten pedig biztos üt.