-2006-ban a label alapításnál egy netes kiadó különlegesnek számított ebben a stílusban itthon?
-Mindenképpen. Akkoriban a digitális labelek nem léteztek olyan intenzíven, mint manapság. Két év telt el azóta, és majd’ minden vinyllel foglalkozó független kiadó jelentkezett vagy jelentkezni fog mp3 release-ekkel, és a csak digitálisan létezők is gombamód elszaporodtak.
Minden túlzás nélkül elmondhatom, hogy 2006-tól nem csak idehaza, de nemzetközi szinten is sikerült pozíciót kiharcolnunk, ha másként nem is, de egy árnyalatnyit tudtunk adni ehhez az egészhez. Nagy előnyünk és egyben hátrányunk, hogy a főlabel kiadványai ingyenesen elérhetők, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül letölthetők. Előnye, hogy ingyenessége miatt nagyobb bázist célozhatunk meg, nyilvánvaló hátránya pedig az, hogy a producerek körében sokan fáznak attól, hogy munkájukért nem kapnak semmit. Ettől függetlenül egy kezdő és tehetséges zenekészítőnek remek felület egy ilyen jellegű megjelenés, munkája a kiadónak köszönhetően a világ bármely pontján landolhat.

-Mikor, kikkel, milyen indíttatásból alakult a Black Hoe?
-A Black Hoe megalakulásával hárman kovácsolódtunk csapattá, ami mindannyiunknak kicsit furcsa volt. Hozzászoktam ahhoz, hogy mindent nekem kell megcsinálnom, hiszen az a biztos, nem tartozom senkinek elszámolással, semmi nem képezheti megbeszélés tárgyát. Egy csapatjáték viszont nem erről szól, ezt meg kellett tanulnom, ehhez hozzá kellett szoknom. A mai napig nem mindig sikerül így… Hozzá kell tennem, hogy kezdetben nem ezért alakultunk, egy klubest jellegű buli sorozatot futtattunk itt, Budapesten. Azóta annak vége, maradt a label. A kiadó indítása először egy kósza gondolatként merült fel, de olyan sok bátorító és lelkesítő visszajelzést kaptunk, hogy azt gondoltuk, érdemes belevágni. Úgy néz ki, igazunk volt! Időközben a hármas kettesre fogyatkozott, így mára Samulkow-val közösen, legjobb tudásunk szerint igyekszünk igazgatni a Black Hoe ügyeit.

-Milyen stílusokat részesítetek előnyben?
-Többnyire drum’n’bass-t és annak jópár alirányzatát, olyanokat, amikről nagyon kevesen hallottak, amiket egyesek talán már nem is tartanak zenének, vagy erősen kétségbe vonják azok muzikalitását. A kiadó fő profilja kezdetben az úgynevezett darkstep volt (a drum’n’bass olyan ága, ami többnyire az amen darálást részesíti előnyben, súlyos, széttorzított bassusokkal operál, horrorfilmekbe illő effektekkel rémisztget, egyszóval a stílus gore irányzata), néha-néha becsúsztatva egy-két breakcore/noisecore/stbcore (többnyire 180 bpm feletti zajkáosz, a drum’n’bass, jungle, hardcore techno fúziója) kiadvány is. Mára a dubsteptől a hardcore technon át a drill’n’bass-en keresztül gyakorlatilag mindent megtalálsz, ami a mai modern elektronikus zene mocskosabb fajtáját jelentheti.

-Te is készítesz zenéket?
-Nem. Te vagy az első, aki ezt kérdezi tőlem és sokakat meglep a válasz: nem írok zenét, soha nem is próbálkoztam vele, és nagyon valószínűnek tartom, hogy soha nem is fogok. Nem mintha nem szeretnék ilyennel foglalkozni, mert nyilván szeretnék, de a körülmények nem adottak. Nincs meg hozzá a kellő technikai tudás, a technikai és anyagi háttér, illetve a szükséges idő, energia. Véleményem szerint, aki komolyabb szinten akar komolyabb zenét készíteni, annak 110% teljesítménnyel kell dolgoznia nap mint nap éveken keresztül, hogy eljusson arra a szintre, amikor munkája lélekbemarkolóan meg tud szólalni. Jelenleg erre nem érzek magamban erőt, elhivatottságot, kellemetlen zenéket pedig nincs kedvem fabrikálni, így ezzel a történettel most nem tudok foglalkozni.

-Dj vagy. A Black Hoe által kiadott zenéket mind játszod bulikon?
-Sokmindentől függ, hogy bulikon mit játszom. A legfontosabb talán pillanatnyi hangulatom, az, hogy aznap este a táska összerakásánál mit pakolok le a polcról. Természetesen vannak örök bérlők a lemeztáskában, rájuk körülbelül mindig lehet számítani. Fontos odafigyelni a közönségre is, de őszintén szólva – szégyen, nem szégyen – ezt a tényezőt csak ritkán veszem figyelembe. Kompromisszummentesen játszom, mindig törekszem arra, hogy ne az unalomig pörgetett zenéket rakjam, igyekszem valamiféle hibrid szettet alkotni: ahogy az idő engedi, egymást követik a halálbéz, a slágeresebb, lágyabb, elvontabb, technosabb és dubstep blokkok. Visszakanyarodva kérdésedhez, ha a nekem szánt időbe és a megálmodott koncepcióba belefér, természetesen jópárat játszom zenéink közül.

-Függ-e egy bulin elért hatástól az, hogy kit adtok ki, vagy bárki, aki jelentkezik zenével az megjelenhet?
-Kellene, de nálunk nem így történik. Mint említettem, általában sikerül olyan művészek zenéit felkarolni, amik tényleg csak egy nagyon szűk rétegnek szólnak, így azokat játszva, a közönségtől nem biztos, hogy mindig olyan visszajelzéseket kapnánk, mint amit mi gondolunk az adott produkcióról. A szignolás spciálisabb és gyors folyamata sem teszi mindig lehetővé az ilyenfajta tesztelést. A különböző fórumokon (AIM, myspace, mail, stb) való kommunikáció lehetővé teszi, hogy egy-egy zenére, ha tetszik, pillanatok alatt, mindenki előtt lecsapjunk.

-Mik a követelmények, mármint miknek kell megfelelnie egy zeneszerzőnek, aki zenével jelentkezik Hozzátok?
-A zenék kiválasztásával többnyire én foglalkozom, körülbelül engem kell meggyőzni az adott muzsikával. Elsősorban a történetre figyelek, a hangzásra, és hogy a zene egészében hogy fest.
A Black Hoe Alimony-n (a Black Hoe Recordings szublabelje, az anyakiadótól eltérően mégha csekélyke összeget is, de fizetni kell) kicsit más a helyzet, sokkal válogatósabbak vagyunk, a szignolás és a tesztelés folyamata eltér az ingyenes labeltől. Zene, amit elfogadtunk volna, Alimony-ra még nem érkezett, mi kerestünk meg mindenkit, akitől szerettünk volna egy-egy megjelenést.

-Csak magyar zenészekkel foglalkoztok?
-Már a label létrehozásánál sem volt szempont, hogy csak magyar zenekészítőkkel foglalkozzunk. Nyilván jóleső érzéssel tölt el, ha magyar zenészeket jelentethetünk meg, és maximálisan támogatjuk ezen feltörekvő producereket, hiszen nagy élmény egy új arc megmutatása a nagyvilágnak, egy karrier nálunk való beindítása. A világ minden tájáról (Ausztráliától az Egyesült Államokon keresztül Tajvanig) érkeznek értékelhető zenék. Mindig örülünk és rácsodálkozunk, hogy milyen messzire jut el a Black Hoe.

-Kiket emelnél ki?
-Magyarjainkat feltétlenül, büszke vagyok arra, hogy sokuk nálunk debütált. Mystification nyitotta a sort két éve a Black Hoe-n, aztán idén az Alimony-n, Dashcraft (a magyar speedcore/breakcore/punkore szcéna zászlóvívői), Unabomber (manapság minimal/techno/house produkciók foglalkoztatják), Numek (karrierje szépen épülget), Ekaros (akinek tökéletes dubstep albumot köszönhetünk), Stealth/Mastif (az Undead-et évekkel ezelőtt buliban hallottam, tavalyig kergettem, hogy mi is lehet az), és még sorolhatnám. A külföldiek listája nagyon hosszú és változatos, szinte mindegyikükről tudnék szólni, ehelyett tessék megtekinteni a Black Hoe weblapját vagy myspace profilját, ott megtaláltok mindenkit!

-Hol lehet találkozni Black Hoe-s zeneszerzőkkel? Nem terveztek kifejzetten kiadós bulit, kiadós fellépőkkel?
-Hogy producereink közül ki hol játszik, mára szinte követhetetlenné vált. A magyarok többségével természetesen napi kapcsolatban állunk, zenei vonalaink is keresztezik egymást, náluk könnyebb a helyzet. Black Hoe-s bulikat nem szeretnénk rendezni, Budapesten drum’n’bass fronton sok és jó megmozdulás van, megvannak azok a promóterek, akikre nyugodtan számíthat az, aki kellemes/ütős bulira vágyik. A piac véleményem szerint telített, majd’ minden hétvégére esik egy vagy kettő drum’n’bass- vagy ahhoz kapcsolódó buli, észszerűtlen lenne szervezésbe fogni. Természetesen nem zárkózunk el a lehetőségtől, ha nagy igény lesz rá, és szintet megütve valami maradandót, hiánypótlót tudunk létrehozni, lépünk…

-Mit nyújtotok a “hozzátok tartozóknak”?
-Elsősorban megjelenési felületet. Ez egy kezdő, ismeretlen producernek hatalmas előrelépés, ennek révén zenéjét bulikon játszhatják, vagy komolyabb helyeken jelenthet meg később. A Black Hoe jól felépített, berögzült rutinnal működik, komoly múlt és munka áll mögötte. Bizonyos körökben – értesüléseim szerint – presztízs lett bekerülni a kiadottak közé, ezt én mindenképp sikernek könyvelem el.

-Csak online megjelenésekkel foglalkoztok? Bakelit/cd kiadással nem foglalkoztok, nem is akartatok?
-Jelenleg az online megjelenések kötik le minden energiánkat, az év eleje is sűrű, sok a teendő. A Black Hoe megjelenések szeptemberig gyakorlatilag fixek, és az azutáni időszak is körvonalazolódik már. Januárban startolt a Black Hoe Alimony, a kétéves évfordulónkat vele ünnepeltük. A két kiadó mellett több sideproject nem fér el. Vinyllel problémás foglalkozni, nem nagyon éri meg. Foglalkoztunk az ötlettel, el is indultunk ebbe az irányba, de sajnos nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik… Cd release-ről nem nyilatkoznék, vannak hosszútávú elképzeléseink, amikbe pont beleférne egy ilyen fajta megjelenés. Majd meglátjuk!

-Ti kerestek meg zenészeket vagy “csak” fogadjátok a jelentkezéseket?
-Mindkettő. Ha én keresek meg valakit, konkrét zene miatt teszem (amit hallottam valahol demoként vagy mixben), egyszerű a dolgom, tudom, hogy mire számíthatok. A zenészek általi megkeresés nem mindig jelent előnyt. Jópár értékelhetetlen produkció érkezik, ami sajnos semmilyen szintet nem üt meg, és nem tudok vele mit kezdeni. Ilyenkor annyira nem irigylem magam, hiszen az ilyen megkereséseket is le kell kommunikálni úgy, hogy lehetőleg ne sértsek meg senkit. Ez nehéz dolog annak fényében, hogy mindenki elvárja a kritikát, csak sajnos kevesen fogadják az őszinte, építő jellegű negatív fajtát.

-Mit gondolsz a mostanában indult hazai netes kiadókhoz? Hallgattad az álatluk kiadott zenéket?
-Az elektronikus zenének egy kicsiny szeletével tudok csak foglalkozni, ez ugye a törtek világa, itt kiismerem magam, up-to-date tudok maradni. Képben vagyok velük kapcsolatban, mégha nem is tudok mindig meghallgatni mindent, de nyomon követem törekvéseiket. Többjük tulajdonosát személyesen is ismerem, jó kapcsolatban állunk egymással. Netlabelek területén abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi, magyarok, hogy nem egymással konkuráló azonos profilú kiadók feszülnek, hanem egymás mellett élve az elektronikus zene több különböző stílusát felkarolva járják saját útjukat. Megemlítendő Mesterházy Syrup–ja (ambient és elektronika), ICR szerzői labelje, a Misspent (többnyire stílusos drum’n’bass), Ekaros Mezmerize Recordings-a, Budabeats Netlabel (róla nemrég itt, az Antropos-on is készült cikk), Glack Audio, a Subgrade vagy a drum’n’bass community saját cimkéje az IPC ProFiles. (illetve a legfrissebb – akikről szintén cikkeztünk -. a Soundpill – a szerk.) Vannak még jópáran rajtuk kívül is, úgyhogy érdemes körülnézni magyar (akár ingyenes, akár fizetős) netlabelek területén.

-Mi a hasznotok abból, hogy megcsináltátok a Black Hoe-t?
-Pénzben nem feltétlenül mérhető, ezzel talán nem árulok el nagy titkot. A megkereséseket, gratulációkat, visszajelzéseket mindig örömmel éljük meg, nálunk megjelentek további sikerei is jól esnek. Legnagyobb hasznunk ebből az egészből a kreatív munka, a tenni akarás és valami megalkotása.




Fotó: Rebeka