A Legendák lovagja valahogy mégsem üt akkorát, hogy a film nélkül is élvezhető maradjon. Pedig Alan Silvestri most is igényes, epikus művet hozott össze, ami tökéletesen illeszkedik a mozi hangulatához, ám valamiképpen hiányoznak róla a nagy pillanatok. Hiába a 9.1-es dolby surround rendszereken bizonyára kiválóan megszólaló darkambientes effektparádé vagy a fenyegető kortárs kompozíciók, sokadik hallgatásra is ugyanúgy suhannak el, mint a slágervárományos himnusz. Emlékezetes pillanatok hiányában pedig nem biztos, hogy sokadszorra is meg akarjuk hallgatni. Ezzel együtt a mű profizmusa megkérdőjelezhetetlen, akárcsak a szerző művészi géniusza, de ez a lemez most nem mérhető a Morricone, Badalamenti vagy a De Angelis-fivérek munkáihoz.
Hozzászólások