Ami elsőre feltűnt, hogy a közelmúlt érzelmesebb vizeiről a srácok
visszaeveztek a nyersebb tajtékokra, amelyeket régebben úgy szerettek,
és a szövegvilág is kendőzetlenre sikeredett. Az egy dalra jutó
vulgáris fordulatok száma jócskán meghaladja a magyar átlagot. Szóval
újra keményebben szól a 30Y, persze alter mércével, azért most sem
fogja senki összekeverni őket a Panterával.
Érdekes, már-már Nirvanás megoldás, hogy a keményebb szekciók
gyakran lágy részekből bukkannak elő, méghozzá tragikus
hirtelenséggel. Semmi átvezetés, a melódia közvetlenül vált át
zúzásra. A dalok minősége amúgy rendben van, érdekes látni, hogy a
30Y-t is utolérte a klasszicizálódás folyamata, és azt mondogathatjuk,
hogy visszatértek régi önmagukhoz. Kellemes zenei megoldások sorjáznak
az EP-n, és a szövegek is ütnek.
Nem marad el a mondanivaló és a frappáns fordulatok sem, annyiban
lóg ki a lóláb, hogy a káromkodások olykor kicsit erőltetettek,
izzadtságszagúak. Mintha a srácok a kelleténél kicsit görcsösebben
akarták volna kijelenteni: “Azért még kemények vagyunk!” Hál istennek
ez a faktor nem olyan erős, hogy elrontsa az amúgy színvonalas
dalcsokrot. Amúgy meg tényleg kemények.
Hozzászólások