Szó mi szó, az elmúlt néhány esztendőben robbanásszerűen megugrott a
Hardcore/metalcore bandák száma, mind a profik, mind az amatőrök között. Ennek
biztosan érdekes szociológiai okai vannak, de nem akarok nagyon elkalandozni a
társadalomfilozófia irányába.
Az fenti paragrafus oka gondolom kitalálható,
a cikk tárgya egy fenti csoportba tartozó banda. Ritka módon a tagok 75%-a a
szebbik nem képviselője, Tóth Cecília (Basszusgitár), illetve a kinyomozhatatlan
családnevű Csilla (ének) és Évi (gitár) mögött, mindössze a dobszerkó
rommáverésének szerepe van maszkulin végtagokra bízva (Kirchner Kolos).

A
ritka összetételű négyesfogat már 2001-ben útjának indult, megélt néhány
tagcserét, egy demót, sok-sok koncertet, továbbá egy videoklipet. Jelen
pillanatban első stúdióalbumok megjelenése fölött bábáskodnak. A dalok már
készen vannak, meg is vannak keverve és január hó 31. napjáig le is tölthetőek a
banda myspace oldaláról.
A 12 dal, mint a stílus által előírt íratlan
követelményekből is kitalálható nem éppen a plátói szerelem vagy a világbéke
jegyében születtek. Ez az a fajta zene, amelyre egy Hc-s haverom elismerése
jeleként azt szokta mondani, hogy 12 éven aluliak számára még nagykorúak
felügyelete alatt sem ajánlott, mert le lesz tiporva.
„Meghaltok Mind,
Húsimádók, Pörgés”. Hát igen, a pacifisták hallgassanak inkább Sealt. De akinek
kérgesebb a füle, annak érdemes vigyázó füleit az Angelus felé fordítania. A
témák ötletesek és változatosak, a dobok brutális tempóban és hangzással esnek
neki dobhártyánknak, Csilla néni pedig a sátáni hörgéstől, az angyali éneken át
a száraz károgásig gyakorlatilag az emberi hangképzés skálájának jelentős
hányadát felhasználja, nem mellékes, hogy mindig mindent a megfelelő és odaillő
helyen és módon használ. A szövegekre ugyan nem fognak pulitzer díjat kapni, de
ez nem is baj.
Egy szó mint száz, aki bírja a zúzást azok azonnali hatállyal
kattintsanak ide… HEADBANGING!