-Legutóbb a KarmaNorával jelentkeztél az Enteriör terror címűklippel. Hogy hogy most egyedül? Mesélnél erről?

AMANG: -Így van, most egyedül jöttem, a KarmaNora lélegzik, működik, halad a maga medrében, de mivel belekezdtem az AMANG nevű szólóprojectembe most ebben a formában találkozunk. Alapvetően mindig is bennem volt ez a fajta pop-rock jellegű „léleksirály” megnyilvánulás, nem is egyfajta ego-vezéreltség okán, hanem szimplán lelkileg jelent ez nekem sokat. Persze hazudnék, ha nem lenne benne az exhibicionizmusom. De ezt kiváltanám inkább az értékteremtő önmegvalósítással. Úgyhogy tükröt tartok és mutatok nektek, magamon keresztül. És beszélek arról, hogy honnan tartok hová, de közben miért csapódom falnak és mennyit hibázom.

-Hova szeretnél eljutni és mi az, hogy „hibázol”?

-Például, hogy ha veszem a jógás tevékenységem és azt, hogy már óraadóként is működöm, akkor az egész folyamat pozitív irányba tartó ívelését szeretném megélni és közelíteni a megtartó harmonikus folytonossághoz. Valamikor egyszer hosszú évekkel ezelőtt megesett az is, hogy egy avatott krisnás embert arcon köptem, nem azért mert krisnás volt, sőt én kerestem alapból a bhakták társaságát a deviáns magatartásmintáim okán és mind a mai napig kedvelem a társaságukat, hanem mert az az ember hazudott egy, a kurd honfitársaimat érintő komoly dologban, és ez akkor ilyen indulatokat váltott ki belőlem. Nyilván, az hogy arcon köpsz valakit, gusztustalan dolog, rólam szegénységi bizonyítvány, nem vagyok rá büszke, de a jóga praktikus, ászanázós segítsége által arra tartok, hogy ilyen ne forduljon többet elő. Miket produkál az élet, elképesztő, egyébként azzal az emberrel közvetett módon évekkel később volt még kapcsolatom egy harmadik személyhez fűzve, mint utóbb kiderült… Tudjátok, ez az áradó prána, meg az arcomból kiszökő különvéleményem kölcsönhatásának reinkarnálódott esete, hahaha!

Na, szóval kb. ilyesmi ez a hibafaktor, hogy egy példával éljek… A dalszövegvilág, a megfogalmazási mód és az amang-dalok zenei hangszerelése amúgy meg tudatosan is próbál nem annyira elvont köntöst ölteni, egyszerűen belső késztetésem van most a könnyűségre, plusz, ha ezáltal szélesebb közönségréteghez is el tudok jutni, az pláne jó, új dimenziók nyílnak így az interakcióra, több megközelítése lesz az önismeretnek. Az egy szép dolog lenne, ha együtt tudnánk fejlődni, meg lelkileg gazdagodni, úgy emberileg, mint művészileg és nem kerülne senki egy óra múlva olyan állapotba, hogy azt mondjuk: na jó, eddig tartott a buli intelligens része. Meg ilyenek…

És az ahimsza (ne árts másoknak) elve egyébként meghatározó vezérfonala az egésznek, annak az üzenetnek, amit az Amang-produkció hordoz és lehet, úgy tűnik most, hogy itt össze-vissza beszélek, mert mi az, hogy nem akarok más élőlénynek ártani, miközben leköpöm, de ezeket nem lehet szétválasztva kezelni, nem fekete és fehér itt semmi, hanem stádiumok, egy hullámzó folyamat részei, átmenetek. Lényeg, hogy a szinuszgörbe a végén felfelé íveljen, és mindig legyen szabad az átjárás a szintek között, meg lelki béke, őszinte önismeret, minőségi társas kapcsolat, boldogság, blablabla. Meg legyen segítségnyújtás. És mivel most engem kérdeztek, megint hozok egy extrém példát. Attól, hogy félig kurd származásom folytán emberi jogi jogászként nem egyszer vettem részt gyógyszer-segélycsomagok szállításában észak-iraki Kurdisztánban a világ nagyhatalmai által szinte teljesen magukra hagyott kurd pesmerge női és férfi osztagok részére az ISIS terrorszervezet elleni – az egész világot, különösen a nyugatot érintő – harcukban, nem azt jelenti, hogy én háború- és erőszakpárti vagyok, de mivel ez szívügy és ennek a helyzetnek itt nem volt egyéb alt. megoldása, akkor védekezni kell foggal- és körömmel és odab*szni és ebben, ha van rá lehetőségem, segíteni. Mert nagyon sok zenei előadó beszél itt a feltétlen szeretetről, meg jógaoktató vagy lásd krisna-hívő, vagy pl. az a rakat pedofil keresztény pap is, de hazudnak, mert a szeretet megnyilvánulásai sokszor nem kristálytiszták, mint a mesében. És én erről nyílt lapokkal fogok beszélni dalszövegíróként. Is. Na, csak próbáltam érzékeltetni…

-Említetted a szabad átjárás fontosságát. Ez a bemutatkozó videód címe is egyben. Mit érdemes tudni erről a dalról?

-Alapvetően ez egy Kinks-feldolgozás, az I’m not like everybody else átirata. Hibsch Sanyi barátom a zenei újragondoló, átfut rajtam a borzongás a gitárszólóitól most is, esküszöm; Szekeres Andris barátom pedig egy aláfestő vokállal segítette a munkám. Az éneket Varga Csabi barátom budafoki stúdiójában toltam fel. A dalszöveg nem fordítás, eltekintve a „Nem olyan vagyok, mint a többiek”-től, hanem az én soraim, kvázi ars poetica, de szerintem mindenki magára veheti, azaz mindenkiben lakozik egy ilyen lélekvariáció. A klipet az ImagiCore jegyzi, Kobe barátom rendezése során egy szemeteszsákban vagyok én is szemét, aki ki akar jutni, közben fentről kapja az arcába a megpróbáltatásokat. Végül is a mindenkiben ott levő belső harcot mutatja be, a jó s rossz küzdelmét, hogy csakis magunkat okolhatjuk mindenért, arra ösztönöz, hogy lépjetek túl a saját árnyékotokon, merjetek lázadni kortól, nemtől, szerelmi, hatalmi-, stb. relációktól függetlenül.

-Jövőbeni tervek?

-Pár havonta szeretnék kijönni egy új klippel. A dalok angol nyelvű verziói is meglesznek, ha esetleg külföldön kötnék ki munkaügyben. És persze toborozni magam köré hangszereseket, hogy színpadra vigyem a cuccot… Ez azért egy komolyabb volumenű dolog lesz, addig azért lehet, kinézek magamnak valami társadalmi konvencióknak beintő ’ágról szakadt’ alter csávót, mondjuk célzottan raszta hajjal és gyönyörű nyitott szívvel, hogy kísérjen le gitáron pár nóta erejéig az ilyen rádiós meg tévés promók alkalmával és éjszakai bárok zugaiban… Izgi, mi??! :)