Fejlődik a Muriel. Az első lemezük alapján egyszerű Red Hot Chili Peppers klónoknak tűntek, igaz annak egész jól voltak. A Muriel albumon hiteles volt az énes stílusa (bár az a fránya akcentus itt is megvan, de bele kell törődnünk, az angolul éneklő magyar bandák mind így nyomatják), a laza, ötletes gitár, a technikás basszus és dob. És nem csak zeneileg tudták hozni az RHCP-t, hanem fílingre is, és ez szerintem nagy szó.

Fotó: facebook.com/Murielband

Előrébb is meg nem is: Az új lemezzel a banda előrébb is lépett egy kicsit, meg nem is. Egyrészt tudatosan távolodtak el a Red Hot vonaltól. A dalok sokszínűek, és rengeteg kreatív megoldás rejlik bennük. Fontos tudni, hogy az előző lemez óta lecserélték a teljes ritmusszekciót. A banda az interjúkban többször is megemlítette, hogy most több a szekcióban a technika és a matek, de mi nem így halljuk. Mindkét hangszer játéka lényegesen egyszerűbb lett, más kérdés hogy ez egyáltalán nem baj, faszán simulnak a zene alá. Szóval egyszerűbb és mégis sokszínűbb a lemez.

A sokszínűséggel talán túl is lőttek egy kicsit a célon a fiúk. Annyira, hogy a lemez nagyon szétszaladós, mintha nem is egy zenekar dalait hallgatnánk, hanem több különbözőét. Valószínű, hogy a Muriel útkeresése nem ért véget, sőt csak most kezdődött el igazán. Azt már tudják, hogy mik nem akarnak lenni, de azt még nem, hogy pontosan mik igen.

A Muriel: A banda 2013-ban alakult. Első, cím nélküli nagylemezük tavaly látott napvilágot, amelyet a “Check-in’ one two” nevet viselő, dupla EP előzött meg. Előzenekara voltak már a Quimbynek, a Kiscsillagnak, a 30y-nak és a The Carbonfoolsnak is, idén pedig ott voltak a legtöbb hazai fesztiválszínpadon.

Tagok:
Adrian Mehes – lead vocals
Bence Jobbagy – guitar, vocals
Gabi Domjan – bass
Daniel Karajos – drums