-Emlékeztek arra a pillanatra, amikor 2001-ben megalakult a zenekar? Ez hogy történt?
Fürge: -Igen. Volt egy iskolák közötti verseny, és mi oda csináltuk ezt a zenekart, mert az iskola kórusa mindig mondta, hogy ez mennyire jó buli, és kicsit ilyen megfontolásból hoztuk össze. Végül is jól sikerült az a verseny. Utána Áron mondta, hogy akkor legyünk igazi zenekar. Ez áprilisban volt. Napra pontosan megvan.  

-Elég sok tagcsere volt azóta. Ennek mi volt az oka?
Fürge: -Az első tagcserék főleg azért voltak, mert Dunaújvárosban kezdtük, és aztán felköltöztünk Pestre. Az első basszusgitárosunk viszont nem akart Budapesten élni.
Áron: -Basszusgitár frontra egyébként egyetlen egyszer volt váltás, és azóta a Milán van. Pesten nagyon sok mindenkivel megpróbáltunk együtt dolgozni, és akik maradtak azokkal nagyon megszerettük egymást. Többnyire ugyanazt, és ugyanúgy gondoljuk. Akik pedig kihullottak, az többségében az ő döntésük volt. Amúgy szerintem nem vagyunk összeférhetetlenek, csak konkrét elképzelésünk van róla, hogy mit és hogyan szeretnénk.  Ez nyilván nem mindenkivel passzol össze.

-Volt olyan időszak a zenekar életében, amikor kérdésessé vált a folytatás?
Fürge: -A Legenda előtt volt egy menedzserünk, vele nagyon csúnyán lett vége. Az egy nehéz időszak volt, mert tényleg csúnyán intéződtek a dolog. Az akkori dobosunk ki is szállt, mert neki ez sok volt. Nem is a folytatás volt kérdéses, hanem az egész nagyon megváltozott.

-A régebbi dalokat utólag visszanézve ugyanúgy szeretitek, mint akkor, amikor megírtátok?
Fürge: -Miután visszahallgatjuk őket, én mindig szépen lassan kiszeretek belőlük. A nagyon régi dalok aranyosak, kedves emlékek, de emlékeknél nem többek nekem. A Holy Shit ebből a szempontból picit más tészta, de már azon is túl vagyunk és máson dolgozunk.
Áron: -Igen, egyre közelebb kerülünk ahhoz, amit igazán szeretnénk csinálni. Nyilván a régi számok tök másmilyenek.
Fürge: -És tudod, amikor elkezdtük, akkor Áron 16 éves volt, én meg 17. Nekünk ez az első zenekarunk. Mások azt szokták csinálni, hogy van gimiben zenekaruk, aztán az a társaság szétmegy, és új emberekkel csinálnak még valamit. Szóval mindenkinek van ötven zenekara mire lesz egy ismert, így nem annyira nyomon követhető a folyamat, mi meg ezt a sok változást egyben végignyomtuk.
 

 
-Múltkor az egyik koncerten azt mondtad, hogy többé nem játsszátok az Utolsó lemezlovagot. Ezt tarjátok azóta?
Fürge: -Igen, a Lemezlovag kicsit dühít. Az volt a második szám, amit összeraktunk, 17 évesen írtam a szövegét. Zeneileg az Áron azért pofozgatta folyamatosan, hogy valami legyen, de a szövegével nem lehet mihez kezdeni. Nagyon dühít, hogy sokan ezt a számot várják, meg a rádiók is azt a számot játsszák, pedig van egy csomó más is. Ez kicsit zavar. Meg az is, hogy már nagyon sokszor eljátszottuk. Nem arról van szó, hogy nem értek egyet azzal, amit abban mondok, csak most már máshogy mondanám.

-És a youtube is azt adja ki elsőként… Mennyire fontos nektek a zenekar internetes népszerűsítése?
Áron: -Most annak kapcsán, hogy 5 éves a Legenda EP csinált a Fürge, meg a fotós barátunk, Kósa Peti egy ingyenesen letölthető ajándék pakkot.
Fürge: -Korábban ajánlották nekünk, hogy csináljunk myspace oldalt. Most már szinte csak azt használjuk, de mi nem jelölgettünk ott be embereket. Nyomulósan sosem toltuk. Csak egyedül a Hugh Hefnert jelöltem be a köntöse miatt. 
Áron: -Sose voltunk nyomulósak, és nem is leszünk. Egyszerűen nem jön belőlünk ez a hihetetlen barátkozás, amúgy is van bennünk egy természetes távolságtartás. Ez szerintem minden jellegű kommunikációnkban látszik.
Fürge: -Próbálunk azért elfogadható határokon belül maradni. Én nem szeretem az önmenedzselést, gyűlölöm. Abban nem is voltunk sosem profik, nem is próbáltuk soha, nem olyan emberek vagyunk. Azért van menedzsment, hogy az ezt elintézze. Hála Istennek, a Fourty-t, ami képvisel minket, nem a kilencvenes évek nevelte ki, ezért nem próbálja a zenekart minden áron az emberek pofájába nyomni, hanem ők is egy kulturáltabb, maibb dologban hisznek. Kicsit az árral szemben úsznak ők is, a maguk területén, de remélem az idő majd minket igazol.

-Ebben az ajándék pakkban van egy klip a Letheon-hoz. Terveztek olyan klipet, amit kifejezetten az egyik számhoz forgattok?
Fürge: -Készül. Sőt, most már lassan el is készül, nagyon aprólékos munka. A Kamillára csináltunk egyet. Szabó Áron rendezi. Nagyon jó lenne, ha egy hónapon belül kész lenne. Nem tudom, hogy van –e reális esélye.

-Könnyen tudtok együtt dolgozni? Összehangolódtatok az évek során?
Áron: -Tulajdonképpen, ha nem lennék hetero, vele járnék (nevet). Amúgy könnyen együtt dolgozunk, mert békén hagyjuk egymást. Nem úgy dolgozunk együtt, ahogy azt sokan elképzelik. Mi párhuzamosan csinálgatjuk a saját dolgainkat, és aztán az összepasszintásnál működni szoktak.
Fürge: -Amikor beszélgetünk egymással, akkor már nagyon elenyésző, hogy a zenekarról beszélgetnénk. Mivel ennyire együtt mozgunk, ezért gyakorlatilag ugyanaz hat ránk. Nálunk nincsen zenére szövegírás, és nincsen szövegre zeneírás. Megírjuk őket egymástól függetlenül, aztán a próbán megmutatjuk, hogy mi van, és aztán minimális összecsiszolgatás kell.

-Tudom, hogy ez nem egyszerű kérdés, de van olyan dolog, amit utólag máshogy csinálnátok?
Fürge: –Van sok, de például az első nagylemezt – ami a Holy Shit előtti – nem vennénk fel.
Áron: -Melyiket?
Fürge: -Hát azt a lemezt, amit el is titkoltunk.
Áron: -Igen, ott volt egy elcsúszás. Nem jutottunk egyszerűen olyan helyzetbe, hogy normális körülmények között fel tudjuk venni azokat a számokat. Múlt az idő, közben elképesztően sokat játszottuk őket, és egyszerűen kiürültek mire oda jutottunk, hogy felvehetjük.
Fürge: Gyakorlatilag elfelejtettük, hogy miért írtuk őket. Az Altatót leszámítva, azt a lemezt nem vennénk fel.

-Áron, te más zenekarban is játszol. Melyik élvez elsőbbséget nálad?
Áron: -A Jazzékiel fölé soha nem tudna nőni semmi. Ez a mi kis kísérletünk a legfontosabb, ez a mi gyerekünk. Én koncertezni szeretek a földön a legjobban. Magyarország nem olyan nagy zenei piac, hogy minden héten játszani lehessen egy frankót a Jazzékiellel. Megőrülnék, ha nem játszanék közben másban is. Egyszerűen eltelik két hét és nincs koncert, akkor nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de azt érzem, hogy szarul vagyok. Arról nem is beszélve, hogy jól is esik nem a saját zenémet játszani, mert teljes agyfordulást kíván, és azt nagyon élvezem.

-Zeneileg hogyan változott a stílusotok az évek során?
Áron: -Pont most gondolkoztam azon a buszban, hogy fogalmam sincs a zenei stílusokról. Így mivel nem tudom elmondani, hogy honnan indultunk, végképp nem tudom elmondani azt, hogy mi az, ahova érkeztünk. Talán annyit tudok erre mondani, hogy régen, amíg még nem borultunk meg egy kicsit, addig érzékelhetően vidámabb, energikusabb zenék jöttek belőlünk. Néha már megijedek, mert súlyos melankólia felé hajlanak az új dolgok nem egyszer, vegyülve a zenei szépséggel. Ezt végképp nem értem, mert ritkán szeretem a simán szép dolgokat. A lényeg az, hogy komolyodott, meg egy kicsit súlyosabb lett szerintem.

-Minek hatására?
Áron: -Szerintem annak hatására, hogy fel kellett nőni.
Fürge: -Persze, miután az ember már elkerül otthonról, akkor van egy-két év, amikor élvezi, hogy szabadan él, bulik. Aztán ehhez az ember hozzászokik, és ez a része már a legkevésbé érdekel a világból, hanem a munkádra összpontosítasz, és abban el lehet mélyedni, az jó kis önelemzés. Szerintem ez a komolyodás.

-A dalszövegekben gyakran kritizálsz másokat vagy a társadalmat. Ti milyen szabályok szerint éltek?
Fürge: -Nem is tudom. Mi az életünket úgy éljük, hogy nincs főnökünk, nincs igazi napi beosztásunk, csak, amit magunknak szabunk, olyan határidőkkel dolgozunk, amiket magunknak állítunk fel. És vannak erkölcsi szabályok, amiket szintén magunknak állítottunk fel.
Áron: -Igen, ha valami szabályszerűség van, akkor az az erkölccsel van összefüggésben.

-És mik ezek az erkölcsi szabályok?
Áron: -Nem szeretünk hazudni, nem szeretjük az erőltetést.
Fürge: -Nem szeretjük, aki magára erőltet valamit, vagy másokra próbál. Nem szeretjük az érdek kapcsolatokat.
Áron: -Szerintem általában elmondhatjuk, hogy valahogy mindig a nehezebb utat választjuk. Az sokkal izgalmasabb, meg persze kemény is.
Fürge: -Meg a könnyű utat már járják sokan. Boldogulnak is, és tök jó nekik, de az csomó kompromisszummal jár, és ha megkötöd, akkor már nem ugyanaz az ember vagy.

-Új lemez mikorra várható?
Áron: -Most írjuk az új számokat. Mivel mi szabjuk a határidőket, ahogy azt Fürge elmondta, ezért valójában nincs szabva határidő.
Fürge: -Szeptemberre jó lenne. Az lebeg most a szemem előtt. Jól állunk, most elég termékenyek vagyunk.
Áron: -Már megvan egy pár zene, meg szöveg, és pont ez az összepasszintós időszak következik.

-Ezzel szemben volt már olyan időszak, amikor kicsit megtorpantatok, és erőltetetten ment a dalírás?
Fürge: -Majdnem mindig, de most nem. A Holy Shit-et két évig írtuk.
Áron: -Nem erőltetjük. Így, tudod, elkezdesz valamin kísérletezni, nyilván végig akarod várni, hogy mi lesz a vége. Ahhoz meg sajnos idő kell. A Holy Shit-nél is azért lett két év, mert az nagyjából egy témakör, egységes dolog próbált lenni. Most is, amivel én kísérletezek annak szerintem a felénél tartok körülbelül. Sose ment nekünk, hogy direkten írjunk egy számot.

-Az új daloknak is van egy behatárolható iránya, valami, ami összefogja őket?
Fürge: -A Holy Shit-nél volt egy kép a fejünkben, hogy milyen lemezt szeretnénk. Azokat a dalokat, amik eközben születtek, de nem passzoltak bele ebbe a képbe, azokat félreállítottuk. Én szeretek szépen írni, úgy értem, hogy szép mondatokat. Az egész homályos lett, és a mostani számoknál a homályos szövegeket állítom félre, elrakom, hátha jó lesz valamire. Kicsit konkrétabb, szószerintibb dalokat írok. Lehet végül tök más lesz, mint amit most elképzeltünk.