Akadnak tehetséges fiatalok tehát – kérdem én, miért nincs jószerivel
egyetlen felmutatható profi kosaras fenoménunk se, miért kell úszókat,
atlétákat idecitálni vagy az NBA-ből a kevéssé lelkes Josh Smith-t
importálni?
Amint centerpályánál leülök, úgy tűnik hogy itt a liliputi
zsákolóakadémia (megengedett magasság: Max.120 centi) különítményének évi rendes
taggyűlése zajlik. Megilletődve ülök csak és figyelek. Kb. fél óráig ez a
forgatókönyv: Földközeli barátunk Michael Jordannek képzelve magát próbálkozik.
Hatalmas erőbedobással fut és ugrik, hasztalan. Méterekkel véti el. Mérgesen a
levegőbe boxol. Következő delkivens: Nekifut, ugrik, mellé. Aztán ugyanez,
pepitában.
“Kicsit lejjebb teccik állítani a palánkot, bácsi
kérem?”

A szomszédban a Hősök Terén eközben a nemzeti radikálisok tüntetése zajlott…”

Gyorsan átszörfölök a Hőscincérekhez, némi inspirációért…
„Több síkon kell megvívnunk a harcunkat” mondja a szónok. Szellemi síkon, hogy
nem hagyjuk magunkat megtéveszteni. Fizikai síkon, hogy a kirablóinkat
eltángáljuk, és Misztikus síkon….”
Az milyen lehet?

Talán a Misztikus ki-mit tud-ban akarnak dűlőre jutni? (Műsorvezető Vágó,
Merlinnek öltözve:”40 milliós kérdés: Mi a világegyetem, a létezés és minden
kérdésére a válasz? 40,41,42,netán,43”? Delikvens:fölhívnám az Aurafotósom,
most…)
Nos. Egy Szabadkőműves bölcsesség szerint, ha malteros lett a
ruhád, mosd ki!

A Zsáktalan Hobbi(t) kosarasok földjén,mindeközben: Az
egészet valami baljós amatőrizmus felhője lengi át: a karót nyelt műsorvezető a
napközis táborok vezetőinek szellemi örökségét ápolván olyan szófordulatokkal
igyekszik hangulatot csiholni, hogy: gyerünk srácok, már csak egy kicsit
bírjátok ki, vagy szép volt, fiúk! Eztán, a bítboksz szabadegyetem kibukott
tanulói, hasztalan próbálják a szájukban rekedt hangokat mikrofonba pumpálni….
Ez már sok. Forgószínpad helyett forgókínpad, úgy érzem, az unalom bármelyik
percben kristályos oldatként materializálódhat körülöttem. Menekülőre
fogom.

Hiába hevíti a hangulatot átmenetileg egy fehérnemű cég
divatbemutatója, a fogadtatás hűvöskés… Pedig, a modell srácok-lányok tényleg
mindent megtesznek … Tapsoljatok, gyerünk! – mondja a konferanszié is, az
eredmény, azonban szánakozást keltő..
Eztán az Erika C densszkúl növendékei
következnek.
Szembetűnő a merevség mindenütt.
Se break, se igazi Mc-k, se
élő Zene? Vaze, neee…
Itt valami nincs rendben…
Ezen elmerengek egy
cseppet. Meg azon, hogy hova lett Robbie D, lehet hogy oldalborda létet
megelégelve öntudatra ébredt, tovább tanulta az Abc-t, elvégezte a
szakmunkásképzőt, s kapott rendes munkát targoncásként?
Esetleg szétmentek,
és C a szabadalmi hivatalnál- bosszúból – levédette D nevét, minek
következtében ő most
noname senkiként rója az utcákat, botladozva, de
unaloműzésként azért néha Moonwalk-ol egy kicsit a flaszteren, a régi szép idők
emlékére…

Eredmény hirdetés következik. Érdekes módon, a legtöbb
elismerést a Megszeppent Nyuszikák nevű, tini lányokból álló alakulat
nyerte…Ezen jót derülök.
Azon nyomban el is határoztam, hogy jelentős
szerepet játszanak majd írásomban.
Lelki szemeim előtt megjelent Noémi, a
megszeppentek 120 kilós 220 magas centere,
Aki minden alkalommal hogy
megkapta a labdát, két kézzel belekapaszkodik, kicsit forgolódik a 4-5 ember
gyűrűjében , akik szemlátomást minden erejükkel szerelni igyekeznek,
majd akkorát zsákol, hogy a palánk kiszakad, tövestől; eztán örömtánc gyanánt
benyom egy-két durva break elemet, elektrik-boogie-zik egyet, majd vállpöri,
fejpöri, minden …

A valóság azonban sajna kiábrándító.
Van egy-két
látványos bemutató, labdazsonglőr, ilyesmi, de összességében felettébb
vérszegény a mű-sor. A nap csúcspontjai számomra egyértelműen a Megszeppent
Nyuszikák, meg Puskás Peti, aki nem szeppent meg, az érdeklődés hiányának dacára
fennen traktálja segglyukát, kérdéses sikerrel, provokált, egy kis életet vitt
ebbe a lottyadt közegbe, szóval rokkandroll volt, csak alacsony tápértékű
kiadásban, a zenekar hiányzott mögüle ugyanis, bitangul.

Mintha egy
abszurd valóság só zajlana körülöttem, minta mindenki csak imitálná a
tevékenységet: A kosarasok nem képesek zsákolni, forradalmárok langymeleg
lelkesedéssel tapsolnak a szomszédban, éljeneznek, a szónokok nem tudnak
beszélni, az eseményt biztosító rendőrök a büfében fröccsöznek és körömpörköltöt
esznek szolgálat közben – én pedig azon morfondírozok, hogy hogyan kotyvasszak
ebből bármi érdekeset?
Aztán elballagok az Oktogon felé…