Az utóbbi időben egyre több és több ismerősöm mondja azt, hogy “Megyek Berlinbe!” – eleinte fancsali képet vágtam, hogy ugyan mit akarhatnak ott, hiszen a németek eléggé furák – igen, a jól alkalmazható sztereotípiák már villannak is -, Berlin vajon miben jobb, mint mondjuk Bécs, vagy Párizs, London vagy Prága? Nem jobb, más. Oka lehet ennek a hírhedt Berlini Fal is, amelynek húsz éve már csak a szelleme (szellemisége) van jelen a városban, és amely oly sok áldozatot követelt, nem csak a németektől, de egész Európa lakosságától.
De mi is volt ez a Berlini Fal nevezetű dolog? Történelem tanulmányainkból a legtöbben tisztában vagyunk a II. Világháború következményeivel, hiszen mi is szívtunk vagy negyven plusz húsz évig. Ennek a háborúnak a lezárásának az egyik következménye a Hidegháború és a Berlini Fal is.
Ez a Berlint körülvevő határépítmény 1961-1989 között akadályozta meg a z NDK és az NSZK lakóit a szabad helyváltoztatásban. Mivel a falat hirtelen, már-már váratlanul építették, és szigorú játékszabályok betartásával lehetett csak az épített határt átlépni, ezért rengeteg német család hullott szét, és sokan kénytelenek voltak addigi munkahelyeiktől megválni.
Kattints a képre és nézd meg Németh Miklós berlini fotóit!
A felosztott Berlin kommunista részét klasszikus határ zárta le a nyugati hatalmak által birtokolt Berlintől. A Hidegháború burjánzása és kiélesedése és Sztálin halála utáni tüntetések erőszakos elfojtását követően több mint 200 ezren hagyták el Kelet-Németországot. 1949 és 1960 között az NDK 17 millió lakosa közül összesen 2,6 millió települt át az NSZK-ba, míg az ország összlakossága több mint 1 millió fővel csökkent. A határ lezárása előtti napokban már napi 1500–1900 menekültet regisztráltak a nyugat-berlini menekülttáborokban. 1961 nyarán az NDK népességvesztése már havi 30 ezer fő fölé ugrott. Az NDK kormányán növekedett a nyomás, hogy az állam demográfiai összeomlását a berlini belnémet határ lezárásával akadályozza meg.
Augusztus 12-éről 13-ra virradó éjjel az NDK különböző fegyveres egységei, együttesen 15 ezer főnyi csapaterővel lezárták a nyugati szektoroknak a szovjet szektorral, illetve az NDK területével érintkező határait. Az utcákon a szektorhatárok közvetlen közelében, azokkal párhuzamosan, de még NDK területen először szögesdróttekercseket húztak ki, amelyekkel a gyalogos- és járműforgalom nagy része számára elvágták az átjárás lehetőségét. A drótakadályok előtt pár méterrel árkot ástak keresztbe az utcákon, hogy a kordon autókkal való áttörését megakadályozzák. A hidegháború idején egyes becslések szerint 75 ezer polgárt vontak felelősségre kivándorlás kísérletének vádjával. Az NDK államvezetése az emigrálni szándékozók elriasztására a falnál tűzparancsot adott ki a határőrök számára. A fal első áldozata Ida Siekmann kelet-berlini nő volt, aki 1961. augusztus 22-én egy ablakból kiugorva veszítette életét. Két nappal később a 24 éves Günter Litfint lőtték agyon közlekedési rendőrök. 1989-ig 268 megkísérelt menekülés közül 125 végződött halálesettel.
A hatvanas évek elhozta a konszolidációt – beletörődés -, a hetvenes évek a stabilitás évtizede volt, majd a nyolcvanas években egyre többször kerültek elő a reformtörekvések. 1989 nyarától a tömegtüntetések rendszeressé váltak, mivel reformokat akartak az emberek, amelynek az egyik kultikus pontja a Berlini Fal lebontásának a követelése volt. 1989. november 4-én Gorbacsov látogatást tett az NDK-ban. Viselkedése egyértelművé tette a keletnémet vezetés számára, hogy nem zárkózhat el a változtatások elől. Erich Honecker lemondása után az NDK vezetése előre menekült. Csehszlovákia nyomására az NDK-államvezetés kidolgozta a nyugatra utazást szabályozó új javaslatokat.
November 9-én az utazási törvény ügyében ülést tartott a NSZEP felső vezetése. Az ott hozott döntést este egy élőben közvetített sajtótájékoztatón Günter Schabowski ismertette. A sajtótájékoztató lezárása után Ricardo Ehrmann, egy olasz újságíró azt kérdezte, hogy milyen könnyítések várhatók az NDK állampolgárok utazása ügyében? Schabowski zavartan keresgélt a papírjai között, mivel emlékezett rá, hogy kapott egy utasítást. Kollégája segített neki megkeresni, majd utána felolvasta. A teremben mindenki döbbenten hallgatta, és próbálta értelmezni a hallottakat. Erre a Hamburgi Bild riportere Peter Brinkmann az intézkedések életbe lépésének idejéről érdeklődött, Schabowski ekkorra már eltette a szemüvegét, így pár másodpercig tanácstalanul forgatta papírjait, majd a következő választ adta: “Ismereteim szerint ez érvénybe lép… igen azonnal.”
A televíziókat figyelő kelet-németek sírva rohantak a Berlini Falhoz, a határhoz, ahol egy órán belül, még soha nem látott tömegverbuválódott össze. Este tizenegykor órakor a Bornholmer Strasse átkelőnél megszüntették az útlevelek ellenőrzését, felnyittatták a sorompókat és átengedték a tömeget Nyugat-Berlinbe. Pár nap elteltével a mindkét oldalról érkező németek vésőkkel, csákányokkal és puszta kézzel kezdtek hozzá a fal lerombolásához.
Bár mi a Vasfüggönyön innen éltünk a kommunizmus nyomorúságos mindennapjait, elcsökevényesedett kulturális miliőjében, mégis elképzelhetetlen számunkra az, hogy holnap felépítsenek egy falat Budapesten, ami kettéosztaná a várost, az országot, és többé nem mehetnék a Balatonhoz, mert az a rothadó kapitalizmusoz tartozó terület. Gondolj bele egy pillanatra: nem láthatod a falon túl élő rokonaidat, nem mehetsz a falon túlra moziba, se buliba és be vagy zárva, a fal mögé…
Berlin felosztása:
A fal építése:
A fal lebontása:
Az első határátkelések:
Hozzászólások