Akik már korábban találkoztak a budapesti underground színtér e szívmelengető színfoltjával, sőt, megkaparintották korábbi kiadványaikat is, a Nofun Nofun és a Must Be The Neitherlands című dalokat már különféle remixelt verzióban is ismerik. A két fecske kiváló előrejelzése a nagylemeznek, mely a nagy magyar zenei piac meglepően EU komform, korrekt kis darabja.

Kapjuk szét alkotórészeire. A That is Easy-vel indul a lemez, remek ritmus, és máris képben vagyunk. Okosan csinálják a fiúk-lány, szövegtanulással nem lesz gondunk, dallam a fülbe, és kapunk egy kis izelítőt abból is, mi minden van még bennünk, okos kis groovok, fúvósok – hihetetlen, mennyit dob a zenén egy kis rezes. A Nofun Nofun idétlen vigyorgással indít, és igazából később sem lesz jobb a helyzet, ez talán a legkevésbé sikerült nótája az ezadivatnak, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy nótakezdeménye, mert annyival több lehetne benne, ha nem a minimáldesign lenne feltehetően a cél. Ez az a dal, ahol a hiányosságoknál fogva először bocsátkozom összehasonlításokba, és hát mindannyian tudjuk, hogy a Jamiroquai-jal szemben nem jöhet ki senki győztesen… Szerencsére mindössze három és fél perc alatt túl is vagyunk a Nofun Nofunon, és máris a Motormouth forog, ami viszont tökéletesen önálló hangot képvisel.

Határozott basszus, remek kis elektroriffek, és isteni fúvós téma. A dal végén álló trombitaszóló csodásan vezet át a Must be The Neitherlandsbe – Kiss Árpád – le se tagadhatná, hogy hivatásos – egyénisége átvilágít a trombitahangokon. A dal egyébként a lemez egyik legerősebb darabja, energikus kis bomba, amit a trombita jazzfutama emel az egyszeri slágerek fölé. A Thankful Song visszavesz a lendületből, ami aztán a Decent People-val indul be ismét. Megint a vihogás, nem értem, miért vonzódnak ehhez, szerencsére a rockosabbra hangszerelt gitárszoló és trombita menti a helyzetet. A dal egyébként tuti MR2 befutó, én biztos ezt nyomatnám a magyar piaci igényeket ismerve. Az Into the River klassz kis ritmusgyakorlat, van húzása, nem vitás. Hasonló úton jár a Taste me //Waste me is, bár kétségkívül kevésbé érdekesen. Tény, hogy remek a szaxofonszoló, de más emlékezetes nem igazán történik a dalban. A lemez végére még egy jazzes darab, a Your Sex doesn’t Sell kicsit nehezen indul be, de szerencsére a refrénre magára talán – kiváló dallamvezetés, Csorba Melinda szerethető énekét a fúvósok támogatják. A szóló megint isteni, a lemez utolsó hangjaiban minden benne van, ami miatt érdemes a repeat all gombot megnyomni.

Hamarosan Nofun Nofun klip-bemutató az Antropos.hu-n, amely főszerkesztőnk rendezésével/vágásával készül!
Addig is élőben: 2009. szeptember 26. ANTROPOS.hu Selector Party @ Corvintető – fellép az antropos.hu készítői mellett az EZ A DIVAT és utánuk dj Clairvo (mustbeat) is.